Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
124 védést legyőzni és az ideiglenes fájdalom rohama alatt össze nem roskadni. 20. Tegyük föl, hogy oly csapások érnek, melyek a fájdalom fulánkját leginkább élesítik, milyenek a vakság, száműzés, éhség, leány fertőztetés, s gyermek elvesztése ; ki fogja mégis tagadni Izsák boldogságát, ki aggkorában vak volt, és boldogságot osztott áldásaival. Vagy nem vala boldog Jákob, ki, megszökvén az atyai háztól, számkivetését mint fölbérlett pásztor tölté el, leányának megfertőztetett szemérmét megsiratá, s éhséget szenvedett? Nem boldogok tehát azok, kiknek hitét Isten használta bizonyitékúl, midőn mondaték: Abrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákobnak Istene? Sanyarú a rabszolgaság, de nem szerencsétlen József, sőt inkább boldog, midőn szolgaságában az úrnő búja gerjedelmeit, megzabolázá. Mit mondjak sz. Dávidról ki három fiának halálát, s mi ennél sújtóbb leányának megfer- tőztetését gyászolá? Mikép nem volna boldog az, kinek ivadékaiból a boldogság szerzője származott, ki annyiakat tőn boldogokká ó Mert : „B o 1 d o g o k kik, ámbár nem látnak, mégis hisznek“ 2). Érezték ők is gyarlóságukat, de megerősödve emelkedtek ki gyöngeségükbő]. Mi súlyosabb sz. Jób fájdalmánál, melyet háza leégésén, liz fiának rögtöni halálán vagy testi szenvedéseiben érzett? Váljon kevésbé boldog-e ő, mint ha azokat ki nem állotta volna, melyekben még inkább tökélyesbült? 21. Tagadhatlan azonban, hogy volt azokban valami keserűség, melyet a lelkierő el nem rejt. Mert nem akarom tagadni a tenger mélységét csupán azért, mivel meg- lábolható partjai vannak ; nem az égnek derültségét, mivel néha felhőkkel van borítva ; nem a földnek termékenységét, mivel itt-ott sovány s kövecses; nem a viruló vetéseket, mivel néha haszonvehetlen dudvával vegyítvék. Hasonlóképen képzeld, hogy a nyugodt lelkiismeret diadalérzetét is némi keserű fájdalom szakítja félbe. Nemde, ha valami balsors vagy keserűség ér, az a boldog élet kévéi közé sovány burjánként rejtezik el, vagy mint a konkoly keserűsége, a gabona édességével takartatik el ? De menjünk már át fölvett tárgyunkra. *)Jáh. 20, 29.
