Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv

125

VI.

Az igazságos és tisztes — nem nyerekedő — hasznosról, melynek megszerzése veszteséggel is jár ; ez ismét fölosztatik testi és szellemi

hasznosra.

22. Az előbbi részben úgy osztottuk föl a tárgyat, hogy első helyre soroztuk a tisztest és illőt, melyből a kötelességek származnak; második helyre pedig a hasznost. S valamint az elsőben mondottuk, hogy a tisztes és illő közt létezik némi különbség, melyet inkább érteni lehet mint kifejezni: úgy a hasznosról értekezendők, azt is meg kell fejtenünk, mi a hasznosb.

23. A hasznost pedig nem pénz-nyeremény,hanem az áhitat előmozdítása tekintetéből mérlegeljük , a mint az apostol mondja : „Az ájtatosság mindenre hasznos, melynek mind a jelen, mind a jövendő életben jutalom igértetik“ ')• A sz. Írást tehát szorgalmasan kutatván, gyakran fogjuk tapasztalni, hogy a mi tisztes, az hasznosnak mondatik : „Nem minden a mi nekem szabad egyszersmind hasznos“2). Fölebb a vétségekről szólt, s azt mondja : Lehet vétkezni, hanem nem illik. Hatalmunkban vannak a vétkek, hanem nem illők. Könnyű nekünk a tobzódás, de nem igazságos. Mert nem Istennek, hanem a hasnak szolgálunk általa.

24. Mivel tehát a mi hasznos az igazságos is : igazságos, hogy szolgáljunk Krisztusnak ki minket megváltott; azért igazak azok, kik érette készek voltak meghalni, igaztalanok , kik ezt elhanyagolták, kikről mondja: „Mit nyersz véremmel“ 3) vagyis, mit használt az én igazságosságom ? S azért ők is viszont mondják : „K ö t ö z z ü k meg az igazat,mertártalmas nekünk“ 4),vagyis igaztalan ki minket vádol, kárhoztat és fedd. Ámbátor ezt a gonosz emberek pénzvágyára is lehet alkalmazni, mely határos a hitszegéssel, mint azt az áruló Judásról olvassuk, kit a fösvénység és kincsszomj az árulás tőrébe ejtett.

]) Tim. I. 4, 8. — *) Kor. I. 6, 12. — 3) Zsolt. 29, 10. —

4) Izai 3, 10.