Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv

MÁSODIK KÖNYV.

I.

Az élet boldogságát erényes illem által kell megszerezni, mert a kereszténynek az emberek dicséretét és kedvezését megvetve egyedül azt kell óhajtania, hogy tettei Isten előtt kedvesek legyenek.

1. Az előbbi könyvben azon kötelességeket tárgyaltuk, melyeket az erényességgel megegyezőknek véltünk, melyek hogy a boldog életnek, mit a sz. irás örök éleinek nevez, alapul szolgálnak, senki nem vonta kétségbe. Mert oly dicső az erényesség, hogy a boldog életet egyedül a lelkinyugalom, és az ártatlanság teszik. Miért is valamint a fölkelő nap a holdat, és a többi csillagokat elhomályosítja: úgy az erény fénye, hol az, igazán és romlatlanúl ragyog, a többit, melyek a test gyönyörei, és a világ szerint jóknak, jelesek- s dicsőknek tartatnak, felülmúlja.

2. Valóban boldog azon élet, mely nem mások, hanem önérzékei, mint ön bíró Ítélete szerint becsültetik. A köz véleményt sem jutalmúl nem óhajtja, sem büntetésül nem rettegi. S így mennél kevésbé óhajtja a földi dicsőséget, annál inkább kitűnik a fölött. Mert a dicsőség azoknak, kik azt hajhászszák a jelen jutalma, s a jövőnek csak homálya, mely az örök élettől megfoszt, mint az iidvirat mondja: „Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat“ J) ; azok t. i. kik harsonával szeretik kikürtölni a szegények iránt tanúsított bőkezűségüket. Hasonlókép a

Máté 2, 2.