Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

71 Malus nevű. falu fekszik. Ide jött Theodot vérta­nú Isten rendeletéből az üldözés ideje alatt, midőn épen a sz. s dicső Yalens vértanú, —kit a mediko- nok nagy kínzás után megégettek, — hamvait a pogány ok Halys ') folyó örvényes vizébe dobták, mellyeket kifogván magához vett; nem ment azon­ban be a faluba, hanem inkább lejebb egy keletre fekvő barlangba tért, honnét Halys folyó ered, melly helynek távolsága a falutól, körülbelül két stádiumnyi. Történt azonban, hogy itt isteni gond­viselés folytán néhány kereszténynyel találkozott, kik öt, mint minden megszorultak közös jótevőjét üd- vözlék, és nem valának képesek hálás érzelmeiket irányában eléggé kifejezni. Kiki közülük egyen- kint kezdé emlegetni, hogy mennyi hálával tar­tozik neki, mint kiket, midőn nem régen tulajdon rokonaik fogva tartanának, hogy majdan az el­nöknek mielőbb átadhassák, mivel Diána oltárát Theodot a merészelték felforgatni, — szent Theodot nagy menekülőket fáradsággal, s nem kis költséggel valamiképen geli. mégis kiszabadítá a fogságból. E találkozást tehát nagy nyereségnek tartván a szent, kérte őket, hogy vele egyenek, és úgy folytassák utjokat. 11. Letelepedvén tehát a pázsiton, — mert megjegyzendő, hogy e hely igen kellemes volt ; az erdei-, és más gyümölcs-fáktól szegélyzett gyönyörű zöld szőnyeg borította tájékon különféle virágok kedves illata özönle el, a kis tücsök, a csalogány bájos hajnali énekétől, s más madarak dallamaitól eltelve, szóval minden volt itt, mivel a természet magános helyeit ékíteni szokta — midőn tehát, mint mondám, a fiivön letelepedének, a szent néhányat közőliik beküldött a faluba, hogy elhiván onnét az áldozárt, az velők ebédeljen s a szokásos úti imákat fölöttük elmondja; mertTheo­') Halys, Kisázsia folyója, G-alácia s Paphlagonia ne­hány városain keresztül az amizai tengeröbölbe szakad. Hogy a folyó vize örvényes Valér Flakkus lib. 5. Argon, és Ovid is lib. 4. de Ponto eleg. 10. bizonyítják.

Next

/
Thumbnails
Contents