Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

dotnak szokása volt, nem nyúlni előbb ételhez, mig fölszentelt pap azt meg nem áldotta. Midőn tehát a kiküldöttek a faluba érkeznének, az épen a hatórai aj tatosságot végzett, sa templomból jövöáldozárral találkoztak, ki látván, hogy ök ebektől üldöztet- nek, tüstént eléjük ment s elűzvén a kutyákat, üdvözlé őket s kéré, miszerint, ha keresztények, térjenek be hozzá, hogy keresztény szeretetben egymással társaloghassanak. Mire a jövevények feleiének : „Keresztények vagyunk, s örvendünk, ha keresztényekkel találkozhatunk.“ Ekkor az áldo- zár elmosolyogva magát ezeket mondá magában : „Oh Frontó 2) (mert ez vala neve) milly világos látványokat nyersz te mindig álmaidban ! A mit pedig ez éjjel láték, folytatá hozzájok fordulva, az kiválólag csodálatra méltó vala. Láttam ugyanis két hozzátok hasonló férfiút, kik azt mondák nekem: kincset hozunk e tájéknak. Mivel pedig bennetek ugyanazokat látom, kiket álmomban láték : szaporán adjátok ide nekem ama kincset.“

12. Erre a férfiak felelék: „Igazán kincset hoztunk magunkkal, Theodot vértanút, ki minden kincsnél méltán többre becsülhető. Hogy ha tetszik, megláthatod az igazán vallásos férfiút. De atyánk ! — mondák — mutasd meg nekünk e falu áldozárát.“ „íme én magam vagyok, akit kerestek, viszonzá az áldozár, de bizonyára jobb lesz, ha öt ide házamba vezetjük, mert nem illik, hogy olly tájon, hol keresztények laknak, valaki az erdőben tartózkodjék.“ Eljött tehát, s megcsókolván a szentet, ugy- szinte a többi testvéreket is, kérte őket, térjenek be mindnyáján házába. Theodot azonban azzal mentegeié magát, hogy sietve keilend a fővárosba 3) visszatérnie : „mert ott — úgy mond — a keresztényeknek nagy küzdtér nyilt meg az üdvösség

2) Papebroch megjegyzi, miszerint ezen áldozár József énekének 7-ik ódájában Phortónak neveztetik.

3) Ancira t. i. Graláciának fővárosa volt.