Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

bíthatá Simont, ki nagylelkűen állhatatos maradt nyilatkozatában t. i. hogy sem a napot nem fogja imádni sem vallását elárulni“: azért egy ideig láncokban tartatta őt, valószínűleg azt vélvén miszerint szándokától el fog állni.

2. Midőn pedig börtönbe vettetnék, egy öreg heréit Uszthazades2) ki Szápor nevelője és föudvar- 11 noka volt skia csarnok ajtaján ál ült meglátván Simont fölkelt s leborult előtte. De Simon keményen megdorgálta öt, haragra gerjedve folkiáltott s elfordult arccal távozott tőle azért, mert ez keresztény volt és mégis kevéssel azelőtt az erőszaknak engedve a napot imádta. A heréit erre azonnal sírás és jajgatás közt leveté fehér öltönyét és sötét gyászruhába öltözve a királyi lak előtt ült le jajgatások és nyögések közt kiáltozván: „Jaj nekem! inily- lyennek remélhetem az Istent, kit megtagadtam , irányomban, midőn ezért már Simon, ki azelőtt barátom volt, beszédre sem méltatva ennyire megvetett s megutált !?“ Midőn ezeket Szápor meghallotta, magához hivatá Uszthazadest s kérdé gyászolásának okát, talán családját valami csapás érte? Kinek Uszthazades igy válaszolt: „Semmi szerencsétlenség , oh király ! nem adta elő magát földi családomban. Bár a helyett a mi velem történt, inkább akármilly balsors ért volna; ez minden esetre hasznosabb lenne nekem. Most pedig siránkozom hogy még élek és hogy én, kinek régen kellett volna meghalnia, még látom a napot, melly- nek imádását, bár nem benső meggyőződésből, hanem irántadi engedelmességből szinlelém. így tehát kétszeres halált érdemeltem: mind azért hogy Krisztust elárultam mind pedig hogy téged megcsaltalak.“ Ezeket mondván az ég és föld Te- remtöjére esküvék „hogy többé soha sem áll el hitétől.“ A király heréltje illy váratlan megváltozásán bámulván, még nagyobb haragra lobbant a

2) Másoknál Uszthazanesnek iratik.