Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
keresztények ellen, mint kik bübájolás s gonoszságaik által mivelnék ezeket. Az öreg iránti könyör- böl pedig majd engedékeny majd kegyetlennek mutatkozott mindenkép igyekezvén öt föltett szán- dokától eltántorítani. De midőn mindezt sikertelennek látta s Uszthazades azt állítaná : „hogy soha sem leszen olly esztelen, Isten, a mindenek Teremtöje helyett annak teremtményeit imádni:“ ekkor haragját fékezni nem tudó király lefejeztetését parancsolá. Ki midőn a hóhéroktól halálra vitetnék , kéré ezeket : várnának kévéssé, mig a királynak valamint üzenne. S magához hiván a leghívebb heréltet, ezeket hagyá meg neki hogy vinné Szápornak hirtil.„Milly kegyelettel viseltetém kiskorom óta egészen mostanáig családod iránt oh király ! midőn atyádnak s neked a tőlem kitelhető gond és szorgalommal szolgáltam, úgy hiszem, nem szükség kivált előtted, ki tapasztalásodból tudod, tanukkal bebizonyítanom. Mindazon szives s nektek kedves szolgálataimat azért jutalmazd meg az által hogy a nemtudók előtt mint országodhoz hütelen, vagy mint valamelly bünmerény szerzője ne látszassam kivégeztetni; hogy pedig ez mindenki előtt nyilvánuljon, adja a hírnök kiáltása mindenki értésére, miszerint Uszthazades nem mint valamelly királyi lakban elkövetett merény vétkese, hanem mint keresztény kit a király nem bírhatott Istenének megtagadására, fejeztetik le.“ A heréit hírül vi- vé ezeket, Szápor pedig Uszthazades kérelme szerint csakugyan hírnök által közzé is téteté. Mert ez által vélte a többi keresztényeket vallásuk elhagyására legkönyebben bírhatni, ha azok észreveszik hogy az, ki agg nevelőjét s hü szolgáját is megöleté, kinek sem fog a keresztények közöl megkegyelmezni. Azonban Uszthazades azért kérte kivégeztetéte okát hirnök által közzététetni, mert gondolá hogy midőn a napot félelemből imádta, sok keresztényt rettegésbe hozott ; most pedig ha megtudják hogy a keresztény vallásért halt meg,