Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

mintha a római császár barátja lennne és azt a perzsa ügyekről tudósítaná. Ezek rágalmazásainak Szápor hitelt adván, először is elviselhetlen adókkal terhelő a keresztényeket tudván hogy sokan közőlük önkénytes szegénységben élnek ; javaik elkoboztatását pedig a legkegyetlenebb férfiakra bízta azon célból hogy a keresztények a szükség és az adószedők kegyetlenségétől elnyomatva vallásuktól elpártoljanak. Erre célzott minden törekvése. Azután pedig a papokat s egyházi szolgákat pallossal végeztéié ki, az egyházakat alapostól le- rontatá s eszközeik s edényeiket a királyi kincstárba eltenni parancsolá, Simont pedig mint a perzsa vallás és ország árulóját maga elé hozatta. A mágusok segittetve a zsidóktól csakugyan gyorsan el is pusztították az egyházakat. Simont pedig befogván vas láncokkal terhelve hurcolták a király szine elé, hol istenfélő s szilárd férfiúként viselé magát. Mert midőn Szápor öt a kínzásnak alávetni parancsolta: ő sem nem rettegett sem nem imádta a királyt; mire ez haragra lobbanva kérdező: Miért nem borultál le előttem most, mikor ezt annak- elötte mindig megtevőd ? „Mivel, úgymond Simon, azelőtt nem vezettettem ide láncokban az igaz Isten tagadása s elárulása végett, azért nem vonakodtam királyi felségednek a szokásos tiszteletet megadni ; de most ezt nem szabad tennem, mert vallásunk s tanításunkért kiizdendöjelentem meg.“ Ezekután a király megparancsoló neki a nap imá- dását megigérvén egyszersmind hogy sok ajándékkal fogja öt elhalmozni s a legnagyobb tiszteletben tartani, ha engedelmeskedik. Ellenkező esetben kivégeztetéssel fenyegeté mind őt, mind az egész keresztény népet. Minthogy pedig sem fenyegetéseivel meg nem ijeszté sem Ígéreteivel el nem csákinthető. Hogy Szeleucia ,Cochen‘-nek neveztetett. Ammián Marcellin új kiadású müvei 24. könyv. 5-ik részében állítja. Helyesen nevezi-e igy? lásd ugyanott Valez jegyzeteit.