Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
374 lelket nem akadályozd hason müveletlenség, mint a nyelv műszerét, az elme sem vala akadályozva a szavak által, mert valóban második Pál volt elmondván vele: „Ha beszédre műveletlen vagyok is, de nem tudományra nézve.“ A poroszlók már ellankadtak az ostorozásban, ellenben a vértanú erösbülni látszott; a sebzők kezei elzsibbadának , de a sebzett gondolkozásmódjában mégsem változott ; idegrendszere már az ütések miatt érzékenységét elveszté, de a bit élénkült s hatályosabban növekedett ; oldalait szúrásokkal átlyukasztották, eszmélete mégis ép maradt; testének nagyobb része elholt, de maga a vértanú lelki ereje, mintha még nem is kezdette volna a viadalt, törhetlen vala. Mert midőn az ájtatosság szeretete a lelket elfoglalja, az a harc bármi nemét megveti és akár hányán kínozzák, a megszeretett tárgy miatt gyönyörködtetik inkább, mintsem elcsüggesztenék. Bizonyságul szolgál azon indulat és vágy, melly az apostolokban mutatkozott s a zsidók ostorozásait nekik egykor kedve- Ap.Csel. 5,sekké tette. „Mert örülve mentek el, úgymond, a 14 gyülekezet elől, hogy méltóknak találtattak Jézus neveért gyalázatot szenvedni.“ 3. Mi is ma illy en harcost dicsérünk, ki a büntetéseket öröm helyett vette, a veréseket rózsáknak tartotta, hitbuzgósága behomályosítását, mint a hajitó dárdát kikerülte, a bíró haragját mint valami füstgomolyt tekintette, a törvényszolgák vad seregét neveté, a veszélyeket mintha ró- zsaszönyegzeten lejtene, hidegen tiprá. Ha kínoz- taték — örvendeze, mintha tisztelettel illettetnék ; a kínosabb büntetésekben nem kevésbé vigadozott, mintha jeles kitűnő pályadijt nyerne ; a kard élét megvetette, a poroszlók durvaságát gyöngéd bánásmódként viselte el, a kínzó eszközt mint üdvszerét öleié át és iidvözlé, a börtön ridegsége zöl- dellö virányként gyönyörködteté öt, a kínok újabb nemein mint változatos virágokban örvendezett. Jobbja kitartóbb volt a tűznél, mit végső csel-esz-
