Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
375 közül használtak ellenségei. Mert a tömjéntiizet ördögi szokás szerint az oltárra tevén azonnal a vértanút is oda állíták s jobbját fölfordítva a tüzes katlanra helyezek, ') s igy kezét, inellyre fekete leikök sugalltából égő tömjént raktak, ércoltár gyanánt használák. így reménylék, hogy a tűz ereje által meggyőzött kéz szükségképen és pedig gyorsan az oltárra vetendi a meggyujtott tömjént. Nagy Isten ! milly találékonyak voltak a gonoszok a kinzás-nemekben ! Minthogy számtalan sebekkel, mondák, a tusakodó makacs bajnok akaratát meg nem törhettük, legalább kezét égessük meg tüz- lángon ; minthogy különszerü cseleinkkel lelkét meg nem ingathattuk, tűzre tett jobbját rendítsük meg. De ezen reménynyel is kudarcot vallottak a nyomorultak A tűznek nyaldosó lángnyelve kezét már fölemésztette, de az elhamvadoztában is nem szűnt meg a tűz égető erejét kitartani. A tüztöl gyávák s szökevények módjára nem rettegett, hanem rendületlen megállóit vitézül küzdve a láng ellen, melly a vértanút inkább c következő látnoki szavakra fakasztá : „Áldott az Ur, az én Iste- 143. Zsolt, nem, ki megedzi karjaimat a csatára s kezeimet a harcra.“ A tűz a kéz ellen harcra kelt ugyan, de jobbja uj győzelmet aratott a küzdelemben; mert jóllehet a láng a félkaron túl harapódzott, maga a kéz mégis mindig kinyújtva maradt a küzdésre. Oh a tűzzel dacoló kéz! oh a tűznél hajlithatlanabb kéz! és oh a kéz által meggyőzött tűz! A tűz a vasat is fölolvasztja, az érc enged a tűz hatalmának, legyőzi az a kövek keménységét is ; most pedig a vértanú kiterjesztett jobbját összeégetvén mindent megemésztő ereje dacára is azt meghajtani nem va- la képes. Valóban méltán kiáltott emiatt a vér- 72. Zsolt, tanú az Úrhoz: „Te tartottad meg Uram! jobbomat ; akaratod szerint vezettél, és dicsőségesen ') Aranysz. sz. János azt állítja, hogy Barlaam a be- börtönöztetés után állotta csak ki eme büntetést.
