Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

333

tudván az istentelen, mit mível. Mert ez a szentekre nézve nem halál, hanem keresztség vala. Azonban a tenger habjai ezek hulláit is kétségkivül isteni gondviselés következtében épen és sértetlenül vétók partra; mellyeket azután azok, kik tisztelke- dés végett jövének oda, fölvevén s magukkal visz- szavivén egy sírboltba takaritának el, a hol mai napiglan igen sok csoda történik; sőt közbenjárásuk által a hivek könyörgései is meghallgattatnaksz.tetemeik. és beteljesednek; s ide minket is kegyeskedett az Ur elvezetni, hogy könyörgéseinket ájtatosan vé- geznök.

Elöj e gy z et ek

Szent Euphemia szűz vértanuságához.

1. Az egyház csarnokában lerajzolt, hires Euphemia Euphemia szűz vértanuságát ékes beszédben leírta a'sz^Hus, sz. Aszterius — Amazea, Hellespont fővárosának főpapja , kinek e munkája a 7-ik átalános sz. zsinaton íololvastatot t, és az összegyülekezett atyák legnagyobb megelégedésével helybe hagyatva egész teljében a zsinat okmányai közé iktattatott. Ezen Aszterius a 4-ik század vége körül élt Arkádius császár idejében, mi kitetszik más két homiliájából, mellyeknek elsejében (a hó első napjára- in festum Kalendarum :) Rufin és Eutropius szerencsétlen ki- multáról mint előtte ismeretes dologról értekezik, másikában pedig, hol a fösvénység ellen emel szót,

a keresztényekről, kik a hitehagyott Julián alatt a kér. vallástól elpártolának, úgy beszél, mintha az ö idejében azok közöl még sokan életben lettek volna.

2. Euphemia emléke a latinoknál és görögök- Emléke, nél mindig egyaránt nevezetes volt s ünnepe leginkább sz. Mihál hava 16-ik napján ületik meg.

kik mint Henschen megjegyzi, némelly kéziratokban máskép is iratnak.