Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
300 Mint szakadt vérzápor Evét csatádon, És miként hullott Primitiv tiéden, Zengje élénk szó , s diadalmi fényét Szent Apodémnek. Hátra van még négy koszorús vitéznek Nagy nevét említeni, bár a mérték Tiltja, „Szaturníniak“ ők, e néven Hivja az őskor. Nem tekint mértékre nagyon szerelme A dicsőült lelkek arany nevének ; Nem lehet szentről a magasztaló dal Durva, hiányos. Képes a művészet elősorolni Gondosan Krisztusnak az égi könyvbe Igtatott fényes neveket, ha majd megNyittatik egykor. Akkoron tisztelgve jövend tizennyolc Szent az angyallal Fiú és Atyához ; Mind kik egy városnak uralkodói Síri jogukkal. Sőt ezek számába bejut tovább még A kinok közt élve maradt leányzó S Vince is, mint gyermeke városunknak, Hol leve nagygyá. Végre még Kájus ,3) (mivel őt feledni Nem szabad) s Krement, kiken a dicsőség Fénye tündöklik , mivel üldözések Közt nem inogtak. Mindegyik vallotta Urát vitézül Gyilkosok bőszült dühe ellenében, S némikép érezte fanyar keservét Vértanuságnak. E sereg, melly nyugszik az égi oltár Fényküszöbjénél, esedez bűnünkért, S melly fölött hűn e bíboros nagyoknak Őrködik anyja. Ajtatos könycseppel a siri márvány Lapjait, hadd, mossam , a mellybe rejtve Van reménységem; ha e porbilincsek Terhe leomlik. ,3j Ünnepe sz, Györgyin) 16 -ra esik.
