Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
Élsz, s kiállt harcod menetét leírod, Szaggatott testedbe uj éltet öntve ; Elbeszéled, milly iszonyún sajognak Barna seböblök. Széttöré bordád a dühös poroszló Vér omolt a szertezilált tagokból Elmetélt emlőid alatt pirosló Szíved előtűnt. A halál könnyebb, ha eloltva mérgét Égető kínoknak, a dúlt tagokra Csöndes elnyugvás kegyeit deríti Szenderedéssel. Tégedet nyilt sebhelyek égetése Hosszasan kinzott, ereid sajogtak Szüntelen míg olvadozó velődnek Nedve kiszáradt. S igy kaján hóhérod acéla bár nem Adta meg végső kimúlás kegyelmét, Mégis elnyerted ragyogó jutalmát Vértanuságnak. Láttuk egy részét harapófogókkal Elcsípett májadnak alant heverni, S igy halál is bir valamit belőled Bár eleven vagy. E dicsőséget Saragossá néked Krisztusod nyújtotta újabb kegyelmi Zálogul, hogy légy az örökre élő Vértanú földe. Föl tizennyolc vértanúval dicsekvő Városunk, Optât hona és Luperké, Zengve áldd fényes seregét dicsőült Honfiaidnak. Marciéit Szukceszszel együtt dicsőítsd, Énekeld Orbán ragyogó halálát, Jiíliát hangozza dalod zenéje Quintiliánnál. Publiust hirdesse zajos karének, Mondja el Frontónak erős csatáját, Es Bodog kinját s a kemény fegyelmü Caeciliánét.
