Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
Régi pusztítás zivatarja hányszor Visszatért rendítve világ határit: Városunk mindig keserűbben érzé Mérge dulását. Förgeteg nem múlt soha fénye nélkül Hős enyéimnek ; piros áldozatvér Ömle mindenkor, viharok növeszték Bajnoki számát. Nemde itt hagytad, mikoron halálra Messze hurcoltak, te is érdemidnek Zálogát, Vincénk ! az e helytt kiontott V érkönyeiddel. Zálogunk lesz véred örökre, mintha Testedet birnók szerető körünkben, S nyugtató keblén porodat viselné Sirja mezőnknek. Te mienk vagy, bár idegen határban Szenvedői, és messzevidék dicsekszik Drága síroddal közel ős Szaguntum Partjai mellett. Társnövendékünk vagy, erénygyakorló Iskolánk nemzett, olaját a hitnek Itt kenék föl rád, hogy elég erős légy A viadalra. Ismered földünk daliás tizennyolc Bajnokát, kik hűn kivivák a pálmát; Véreid hős díja taníta téged Járni nyomukban. Városunkban nyugszanak Enkratis ! 1S) szent Csontjaid, mellyeknek erényhatalma Birta csak megrontani a világnak Rút hiúságát. Vértanúnak nem vala még megadva, Hogy velünk itt élve legyen körünkben, Csak neked, ki holtod után maradva Élsz a világon. ’*) Enkratis vagy Engratia ünnepe sz. Gyönryhó 16-án ü]étik meg; e napon többet szól róla Henschen a Bollandisták sz. György havában.
