Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
285 ségem. Hadd élelmezze az istentelen császár istentelen katonáit. Nem keresem én a múlandó élet nyereményeit ; elég nekem , ha vallásomban mint keresztény élhetek. Ha pedig az sem szabad, kész vagyok meghalni.“ 2. Az elnök kérdé ekkor: Mi csöppögteté beléd, Ferreol! e hősies elszántságot a halálra; talán a törvények irányában elkövetett jogtalanság-, vagy a császárok rágalmazásából csirádzó éltedröli kétségbeesés? Mindazáltal emberszeretetünk elfeledteti velünk mindazt, mit az istenek vagy a fejedelmek ellen olly nyakasan fölhoztál, csak bánd meg tetteidet, s a törvényeknek tégy eleget, elhagyva t. i. a keresztények felekezetét s áldozván az isteneknek. Erre Ferreol: „ígért emberszereteted-és kegyelmedre az szoruljon, ki ezentúl is neked vagy császáraidnak katonáskodni fog; különben ren- deleteiket korán sem sérti az, ki az Isten törvényét azoknál előbbre teszi. Sőt inkább az vétkes, ki az Istent gyalázza, és érzéktelen, veszendő tárgyakat tisztel. Én a Teremtöt, nem pedig a teremtményt imádom. Hogy az Isten nem kéz-csinálta müvekben keresendő, O maga mondja, ki e mindenséget al- kotá, kié az ég s föld, s minden, a mi rajta létezik , vagy fölötte ragyog. Neki szolgál mindaz, mit miattunk alkotván, hasznunkra, nem pedig fölöttünk uralkodásra rendele. Ti pedig ellenkezőleg , inkább megzavarjátok e helyes rendet, midőn a mu- landót az örökkévalónak, élettelent az élőnek, oktalant az eszes lénynek, hazugságot az igazságnak eléje teszitek, s azért kevélységbe estetek, és örökre kárhoztatva vagytok a rósz szellemekkel. Az Isten pedig, e mindenségnek ura és örök kormányzója , sz. fia, Jézus Krisztus által szolgáinak bátorságot adott, ha szükséges, a halálba is menni, mint ki által egyszersmind a föltámadás reményét is adja nekünk, hogy higyjiik, miszerint a jelen élet viszontagságai jövő életünk hasznára szolgá- landnak.“ A halált megveti.
