Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

elő. Konstantinápolyba történt átviteléről pedig szól Tivadar olvasnok (lib. 2. collect.) és Nicephor (lib. 4. cap. 10.)

277

Pruriendus Aurél dicséneke Sz. Ágnes szűzről.

(„jrepi çs(pdvMvu cimü könyvből).

Agnes-, a győzhetlen szűznek hullája az ősi Róma ölén nyugszik fényes ravatalba temetve Büszke, magasba emelt tornyú egyháznak alatta ;

S nemcsak a héthalmú város polgár-seregének Üdve fölött gondos nemtőkint őrködik egyre :

A jövevényeket is kegyelő áldással özönli,

Ha bizalom- s tisztult szívvel hozzá esedeznek.

Drága erényéért kettős koronát nyere bérül :

A küzdelmi babért, s viruló szüzeség koszorúját.

A hagyomány szavakint illő még a nyoszolyához Nem vala; gyönge leány feselő kora szép tavaszában;

És már a hitnek tüzelő szikrája hevíté

Szűz keblét : bátran küzdött a parancs szava ellen,

Melly őt hittagadás ocsmány vétkére kívánta.

Kezdetben ravaszul cselt hány sokféle fogással A bíró Ágnesnek, előbb szelíden hizelegve Néki, utóbb a bakók kínzásaival fenyegetve A makacsot, de nem ingadozók hős lelke csatáján ;

S porhüvelyét önként a kínoknak alája vetette,

Nem rettegve halál siralmas ölébe temetni.

Ekkor a vad zsarnok : Ha tehát könnyebb neked, úgymond. Kinteljes gyötrelmeidet szenvedni, s e létet Mint nyomorult tengést megvetni nevetve : bizonynyal Kincse szemérmednek drágább s fogadott szüzeséged. Vessétek szaporán kéjházba, tudom, hogy azonnal Gőgje alázva leszen, s meg fog hódolni Minerva Szobra előtt, kit e büszke leány gúnyolva vetett meg : Ha buja kéjelgők karján fog hullni szemérme ;

Uj rabjára mohón hadd essék, a fiatalság ! t „Oh még nem feledé Krisztus — mond Ágnes — övéit ! Nem tűri, hogy rablók szüzeségem arany koszorúját Szétdúlják; a szüzek Védője nem engedi meg, hogy A szüzeségi erényt bűnötök szentségtelenítse.

Ha akarod szomjas vasadat véremmel itatni,

Rajta, de szűz ölemet kéjnek nem szennyezi mérge.“ Elvégezve szavát Ágnes, dörgött a parancsár ;

S utca sarokra tevék csúfságul az arra menőknek.

Kr. u. körülbelül 304.