Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

lettél volna kezes értem, és távollétemben birtokodat a bíró uzsorásnak ítélte volna oda, ugyanazon ítélet engem is illetne, s örökségemből visz- sza kellene fizetnem birtokod árát. Ha ezt tenni nem akarnám, ki nem tartana halálra - méltónak ? mennyivelnagyobb kötelesség tehát a visszafizetés jelen esetben, midőn életemért kezeskedtél ? Meghalok mint ártatlan, hogy mint vétkes ne kelljen meghalnom. Itt közép ut nincs ; ma vagy halálodnak oka, vagy vértanú leszek. Ha jókor visszaérkeztem, ki merészel engem eltiltani? ha elkéstem,ki bátor fölmenteni ? Sokkal tartozom a törvénynek ; mert vétkes vagyok, hogy menekültem, s egyszersmind ez által más halálának is oka vagyok. Elviselhetik azon tagok a halált, mellyek a méltatlanság elviselésére elégtelenek voltak. A szüzön helye van a sebnek, de nem volt a gyalázatnak. A gyalázatot kerültem, de korán sem a vértanuságot. Neked engedtem a ruhát, de hitet nem cseréltem. Ha elragadod előlem a halált, nem valál mentőm, de megcsalom. Őrizkedjél, kérlek, ezt tenni, és el- lent-mondani ne merészelj. Ne vedd el a jótéteményt, mellyet adtál. Midőn tagadod, hogy ezen Ítélet engem illet, visszaidézed az előbbit. Mert ezen ítélet az előbbivel cseréltetett föl. Ha ez utóbbi nem illet, illet a fönebbi. Mindketten eleget tehetünk az ítéletnek, ha előbb engem engedsz meghalni. Rád más büntetést nem szabhatnak; de a szűznek szemérme is van, mellyet szinte elrabolhatnak. Jobban örülhetsz, ha azt fogod látni, hogy meggyalázott helyett vértanúvá tevéi, mintha látnád, hogy vértanú helyett meggyalázottá tettél volna.“ — Mit vártok? ketten küzdenek s mindkettő győzött; nem is lön elválasztva a korona, hanem egyesítve. így a sz. vértanuk egymással jót tevén, az egyik kezdette, a másik pedig bevógezte a vértanuságot.