Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
162 világos jelei, s már zsenge éveiben tűnt föl lelki tisztasága, s jövendő szenvedésének némi méltósága. Végre pedig miután serdülő korát teljes szüzességben tölté el : szülői öt vonakodása s ellenkedése dacára is férjhez-menésre készteték, s akaratja ellen eljegyzék ; hogy tehát annak, ki őt elragadni törekedék, kezei közöl kiszabadulhasson, magát alattomban a magasból alávetette ; de lengő szellő karjain sértetlen ért a földre. Ha ekkor egyedül szüzességéért hal meg, mint akará, nem szenved- hetendett később Krisztusért is egyszersmind. Megszabadulva tehát a házasság kellemetlenségeitől s jegyesét szülőivel együtt cserben hagyva, a men- nyegzöi sokaság tömegéből kibontakozván, egyenesen a sz. egyházba, a szüzesség tanyája-, s a szemérem révpartjába menekült , hol sz. fürtjeinek 5) föláldozásával fogadott szüzességét mindvégig hűn megörzé. O tehát most vértanú-halálra sietve ártatlansága virágát pálmául vivé elöl győzelmes jobbjában, és az altanácsfö e kérdésére: Mit válsz? hangosan feleié : „Keresztény vagyok.“ Midőn pedig Fortunacián, az ö fivére s egyszersmind védnöke mondaná, hogy elméjét megzavarák az álokoskodások, Viktoria feleié: „Eszemen vagyok, soha sem változtam.“ Erre az altanácsfö : Akarsz távozni Fortunacián testvéreddel? Feleié: „Nem, mert keresztény vagyok, és azok testvéreim, kik Isten parancsit megőrzik.“ Oh, az isteni törvény tekintélyét hűn őrző leányzó ! Oh dicső, s az örök királynak méltán felajánlott szűz! Oh százszor bol- *) *) Innét véle Baluz , hogy akkor a szüzzességi fogadalmat tevők nem vágaták le hajukat. Ezt igazolja Optat. 6-ik könyv. sz. Ambrus „a megesett szűzhöz“ (ad Virginem lapsam) 8. fej. toursi Gergői történ. 10. könyv. 15. fej. Tekintsd a Gangr. zsinat 17. can. és Szozomen 5. könyv. 13 fej. sz. Jeromos Szabiniánhoz irt levele szerint más szokás vala Egyiptomban, és más Szíriában. Erre nézve lásd Menard jegyzeteit n. Gergel szentségkönyvéhez 212. 1. és Hist, mo- nast. orientis. 1. könyv. 12. fej. Lásd Baronius jegyzeteit a római vértanukönyvhöz sz. Mihálhó 20-án.
