Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
163 dog, az evangeliom megváltásában jeles vértanú, ki az Ur szavaival felelt: „Azok, úgymond, az én testvéreim, kik Isten parancsait megőrzik.“ Miknek hallatára Anulin letéve a bírói tekintélyt, a szűz hitegetéséhez fogott, mondván : Tekints ten- javadra; ím! látod, testvéred mint iparkodik üdvödről gondoskodni. — Kinek Krisztus vértanúja: „Eszemen vagyok, soha nem változtam. Mert a gyülekezetben is voltam, s áldoztam is testvéreimmel, mivel keresztény vagyok.“ Majd hogy ezeket hallá Anulin, diihösködve lángra gyűlt, s a leányzót, Krisztus szentséges vértanúját a többivel együtt tömlőébe vitetvén mindannyit nagyobb szenvedésre tartá ion. 17. De hátra volt még Hilarián, Szaturnin ál- dor s vértanú fiainak egyike, ki gyönge korához képest rendkivüli jámborság által tünteté ki magát. Ez atyja s testvérei diadalában részt venni óhajtván , a zsarnok szörnyű fenyegetéseit inkább becsmérlé, mint rettegé. Midőn kérdenék tőle: Követted-e atyádat s testvéreidet ? — gyermek létére is tiszta férfi hangon válaszolván, gyönge keblét az Ur megváltására e szavakban tárá ki: „Keresztény vagyok, önként mentem a gyülekezetbe atyámmal s testvérimmel.“ Mintha csak Szatur- nin atya, s vértanú szavát hallanád édes fia ajkain elhangzani, s mintha látnád öt is testvérei nyomdokit követni. De az esztelen altanácsfö nem látván be, hogy a vértanuk személyében nem emberi, - hanem isteni erő harcol ellene, és saját zsenge korában soha sem érezvén illy rendkívüli lelki erőt önmagában, azt vélé, hogy a gyermeket kisdedeknek szánt kínzásokkal megrendítheti. Elvágatom, mond, íistöködet, orrodat, s füleidet, és úgy bocsátlak el. Erre az atyja s testvérei erényeiben dicső Hilarián, ki már őseitől megtanulá a kínokat tűrni, fönszóval viszonzá : „Tégy velem, mint tetszik, hisz keresztény vagyok.“ Ekkor tömlöcbe vetteté öt; mire rendkívüli örömmel kiáltá ez: 11* Hilarián.
