Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

141

Hull az ellen, szende béke Száll a hányatott Sionra :

Ekés oltárt tőn a nép is A kegyelte sirhalomra.

Ott a csontok , ott pihennek A ragyogló imolában Es magasb kegyből fürödnek Túl világi illatár-ban

Itt a test. Lelkének ott fenn Égben osztaték örök bér, — Hol ti, Makkabok ragyogtok S szétreszelt Izájás él.

Istenünk körében ők is Mily dicső babért arattak ;

Mert az üldöző csatában Egyre rendületlen álltak.

Hát mi történt a gáládul Elfürészelt porha testtel ?

Tán türemlő habhegyeknek, Vagy vadaknak szóratott el?

Makkabok nyelvét a kényur Ormadárnak adta étkül? Martalékul hagyta a bőrt,

Mit lenyuzatott fejükről ?

Kétszer Te dicsőülél csak, Két csatán büszkén ménéi át ; így nyeréd dijul a győző Zöldelő kettős babérját.

Majd kín- és keserv- tusában A halált leküzdve győze ;

Majd csupán testtel a zordon Vér-birót tiporta Vince.

Légy velünk most, ó fogadd el Éghez esdő hő szavunkat !

O imázz, és bűnök ellen Dús kegyelmet szent Urunk ad.

Börtönöd — bilincseid — s dús. Bokros érdemedre kérünk,

A tűzre, vas horgonyokra —

És a törzsre ! Légy segélyünk.

, És a dicsözönre, mellynek Arja a cserép rakáson Környezett, s a rácsra, mellyet A hiv ajk csókokkal illet.

0 imázz , hogy Isten a sok Bűnt örökre föl ne rója !

Sőt szivünk felett virasztva 0 legyen vigasztalója !

Jer körünkbe , majd ha harcod Fordulat napját ülendjük:

Majd ha szívvel és szavakkal Lépteid nyomát követjük.

Jer körünkbe dús kegyével A kegyelmek Istenének,

Hadd zenegjen ajkainkról Szüntelen vigalmi ének !

S ha cherub jő harsonával Felriasztni szenderünkből, Megdicsőült lelked szinte Megdicsőült testet ölt föl.

Társad igy a szenvedésben, — Melylyel itt bajod viselted :

A dicsőültek körében,

Lel, nyerend örökre éltet ! Amen.