Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

115

Szép ajakára s imigy szólott : „Isten veled édes !

Majd ha, bejutsz Krisztus boldog mennyébe, o kérlek El ne feledjed anyád’, már védnöke, nem fia többé.“

Végre midőn sújtá gyilkos kard a csecsemőnek Gyönge nyakát, énekben ügyes nemzője legottan Szent Dávid zsoltáraiból dalt zenge imigyen :

„Isten színe előtt kedves szentjének halála,

Neked Uram lett! 0, lányodnak magzata, szolgád.“ így ömlengve köpenyt tereget le a földre azonnal,

Hogy fölfogja a nyilt erek áradozó folyamát és A remegő szájjal leesett fejet is vele egyben ; —

Fölfogván, a drága szülött mellére helyezte.

Ezek után Prudencius bővebben leirja Román történetét és halálát.

Elöjegyzetek

Szent Vince várta misá gához.

1. A zsarnokok istentelensége, melly az egyház utósó üldözéseiben, nemcsak a sz. könyvek,— hanem a hívek ellen is dühöngött, sz. Vinczének, mint neveztetni szokták, elnökségi „praesidialis“ okmányait megírigylette tölünk. A nagy hiányt azonban, alig hogy az egyháznak megadatott a várt béke, azonnal pótlá egy névtelen keresztény iró, ki a vértanú szenvedés-történetét csakhamar összegyűjtötte ; melly annyira megnyerte a köztetszést, hogy rövid idő múlva nyilvánosan olvastaték az egyházban. Mi sz. Ágoston 275-ik beszédéből tü- Vince szennák ki, hol igy szól: „Szivünkben gyöngyörköd- 'sez.‘aÁsi'oü' tünk, midőn sz. Vince dicső szenvedését olvasák.“ dicsőíti.

S az ezt megelőző beszédében : „Hosszú fölolvasást

hallottunk

__türelemmel figyeltetek, sokáig állva

s hallgatva (akkor az egyházi szónoklatokat állva hallgatták) együtt szenvedtetek mintegy a vértanúval.“ Hogy pedig azon szenvedési leirás, mellyet imént megemlített sz. Ágoston , csakugyan azonos avval, mellyet máig bírunk, könnyen átláthatni, ha ezt összevetjük sz. Ágostonnak 274-ik s három

i i i ", -, , ^ ° . i i i • j / -x-ni* azonos a

következő beszédevei az újabb kiadás szerint. meic mostanival.

nem látszanak egyéb lenni, mint népies magyaráza8*