Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

tai az érintett szenvedés-történetnek, mellyet a vértanú évnapján, a szenvedési leírás fölolvasása után tartott híveihez.

2. Ennek bebizonyítására majd több válogatott helyet is idézünk magukból a beszédekből a szöveghez mellékelt jegyzetekben. Néhány helyet belőlük azonban már különösen most szükség kiemelnünk, miután ugyanazon módon, s gyakran ugyanazon szavakkal állítják elő, mint maga a szenvedés-leirás, Dacián kegyetlenségét, a vértanú rendíthetlen lelkületét, s ez egész szenvedés-leirás célját. Daciánról ezt találjuk (275-ik beszéd 2-ik számában) megirva: „Szavai ez embernek , szeme, arca, s egész teste zajos mozga- gatása eléggé elárulák, mennyivel nagyobb a belső kín, mellyet érez, ama gyötréseknél, mellyek- kel a vértanút külsőképen illeté.“ S a következő beszéd 3-ik számában: „Őrjöngök valának szavai, vad tekintete, fenyeget ők arcvonásai, s ijesztő egész magatartása.“ Sz. Vincéről pedig ugyanott igy ir : „Azt hinnéd, hogy nem éget a láng, mig lobog.“ — S ugyanazon 274-ik beszéd 2-ik számában: „Minél iszonyatosbak s kikeresettebbek voltak a kínok, annál fényesebb volt a kínzottnak kínzója fölötti diadala“, s az első számban: „amekkora volt a kín tagjaiban, ép akkora a rettenthet- lenség szavaiban.“ Mit csak nem ismétel következő beszéde 2-ik számában. Hogy pedig mit tartalmaz a szenvedési leírás, kitűnik 274-ik beszéde következő soraiból : „Meglehetett ismerni a szenvedési leirás fölolvasása folytán vértanunknak az ős ellenség minden incselkedése,- a gonosz bíró minden kegyetlensége-, s a gyarló test fájdalmai ellen megtörhetlen nagy lelkét .... hallottuk mit mondtak neki, s mit válaszolt; milly kínokat múlt fölül, elsorolja az irás, és az egész történet mintegy szemünk elé állittaték.“ Ennyi elég a mondottak bebizonyítására.

3. E négy beszéden kívül még egy ötödiket is