Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
100 Nikomediában a 303-ik év bőjtmás-havában tétetett már közzé, bajos elhinni, hogy Afrikában csak a következő évben jött volna tudomásra. Ezt pedig szükség, hogy elfogadják, kik az előbbi véleményben vannak; minthogy az emlékiratokból bebizonyul, hogy Bódog a rendelet közrebocsátása után azonnal elfogatott. A Szuriusféle kiadásnak azonfölül az emlékiratok szövege is kedvez : „Dioklecián nyolcadszori ..............határozattá lön sat. akkor hirdettetett ki sat.“ Ha a másik vélemény áll, úgy nem egyeztethető meg az: „akkor hirdettetett ki sat.“ szavak által kifejezett év ezen állítással : „Dioklecián 8-ik tanácsfőnökségével;“ ellenben Szurius véleményével az egész megegyez; mert midőn Dioklecián 8-adszor, Maximián pedig 7-edszer választatott tanácsfővé, t. i. 303-ban bötjmáshóban, először hozatott Nikomediában a könyvelégetési törvény a keresztények ellen, melly a római birodalom különféle tartományaiban köröztetvén sz. Iván havában Afrikába is eljutott, s Bódog székvárosában is kinyilvánittatott ; minthogy pedig a püspök a sz. könyveket kiadni nem akarta, történt, hogy különféle, még a tengerentúli törvényszékek elé is hurcoltatván^ végre Apu- liának Yenosa nevű városában pallos vete véget Kisasszonyhó 30-án életének. Ünnepét azonban az Uzuárd és Ádóféle-, valamint Rosweyd, G-alezin és Baronius római vértanukönyveik Mindszenthó- ban említik, Floras és Notkér pedig egy nappal előbbre teszik. De a legfőbb előny Bedáé, ki hiteles vértanukönyvében Szuriussal tart. Szavai következők: „Kisasszonyhó 30-án Apuliának Are- nosa nevű várósában sz. Bódog tubzokai püspöknek, Audakt és Január áldozárok-, Fortunácián és Szeptimm olvasnokoknak tartatik ünnepe, kik Dioklecián idejében Magnelián ügynöktől anyavárosukban elfogatva, s jó ideig nehéz bilincs-s börtönnel kínoztatva Afrika-és Szicíliában, végre karddal végeztettek ki. Bódog 50. éves és szűz halt
