Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Előszó

Előszó.-■mórunk a tettek százada. A mivelödés zászlaját fönnen lobogtatva törnek előre a nemzetek egy cél felé, melly ha elérhető is, sajnos! csak a sírig terjed. E siralom völgyét édenné alakítani, a földet boldogság honává varázsolni, ez hí ki számtalanokat a tettek terére, kik mindent elkövetnek, hogy a megközelíthetlen célhoz eljussanak. Hasztalan törekvések! A föld, mellyet Isten első szülőink bűne miatt megátkozott, s melly átkozott marad a végső Ítéletig-, minden ipar és szorgalom mellett is csak töviseket és bojtorjánokat hozand, s testünk utoljára is visszatér oda, honnan vétetett: mert por vagyunk, és porba térünk. De hát lelkünk, e nemesebh része az embernek? Lelkünk élni fog, élni — mindörökké! S ép ez az, miről korunk az anyagi célzatok között megfeledkezik.

Mit használ élnünk, ha célszerüleg nem élünk! E bölcs mondatot véste sziveink lapjára egyik fáradhallan buzgalmu lelki igazgatónk; s e mondat igazságát ki meri