Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Előszó

VIII

kétségbe vonni? — Korunk is célt tűzött ki magának , egy földi célt: az anyagi jóllétet: de kérdés: célja, valódi végcélja-e ez az embernek? — Az ember testből és félékből áll, s a keresztény, ki meg van győződve lelke halhatatlanságáról, átlátja, hogy a földi lakozás, e múlandó élet nem lehet az ö végcélja; átlátja, hogy ö neki fön- söbb rendeltetése van, mellyre törekedni, s mellyel elérni mulaszthatlan kötelme, s ez:, halhatatlan lelkének üdvössége a más világon. A földi jóllét nem cél, az csak eszköz ama végcélra , mellyet az embernek Teremtöje kiszabott.

E Teremtötöl kiszabott végcél lebegett a kereszténység kezdetén a vértanuk szemei előtt, midőn a legiszonyúbb kínokat megtörhetlen szilárdsággal és szelid béke- türéssel kiállották; sőt e földi életet is föláldozták, csakhogy leikök üdvösségét biztosságba helyezhessék. — E végcél felé törtek édes hazánknak azon jámbor vértanú fiai is, kik saját s embertársaik lelki üdvösségén munkál