Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

36

Dénes alexandriai püs pók lesz.

egyházakban szerpapok, süt idegen áldozárok is kineveztethettek püspököknek ; a választásra nem csak a püspöki megye papsága, hanem a köznép s a szomszéd városok püspökei is összehivattak sz. Cyprián megjegyzése szerint (epist. novae edit. 67 Pamel. 68.). És igy Jeromos az áldozárok kedvéért, úgy látszik csak azt hozza föl, a mi különös és rendkivíili volt Alexandriában épen úgy, valamint Liberat szerpap (in Breviario cap. 20.) ugyanazon alexandriai egyháznak egyik más szokását említi mondván: „Alexandriában szokásban volt, hogy az elhunyt püspök utóda, annak holt teteme mellett viraszszon, annak jobb kezét a maga fejére tegye, eltemettetése után sz. Márk köpenyét saját kezeivel nyakába akaszsza, és csak akkor ismertessék el törvényszerű főpapnak. Nem is tagadhatni, hogy ezen szertartásokon kívül, Liberat korában, az az a 6-ik szászadban a püspök kezeinek föltevése szinte használatban volt, jóllehet a virasztást és más szertartásokat, mellyeket itt elősorol, a püspök törvényszeriileges föllépésére szükségeseknek tartották. Az illyen körülményekben ugyanis csak a rendkivüli események említetnek meg. — Az alexandriai áldozároknak eme kiváltsága pedig, melly szerint körükből választottak püspököt, Eu- tyehius állítása szerint egy ideig még sz. Dénes halála után is fontartatott, mig végre Sándor sz. Athanáz előde azt eltörölte. Annyi bizonyos, hogy sz. Athanáz szerpapból lett püspökké, mint ez Epi- phánnál (haeresi 69. num. 11.) olvasható. Midőn pedig az ariánok ellenveték, miszerint Athanáz Sándor halála után 6v. 7 püspök által alattomban szenteltetett föl: az alexandriai zsinat atyái körlevél által, a katholika anyaszentegyház minden püspökével tudaták: hogy a katholika egyház összesereglett hívei lármával s közfölkiáltással kivánták Athanázt püspöknek. (Ezeket lásd bővebben sz. Athanáznak Konstancius császárhoz intézett 2-ik vádiratában.)

IV. Herakla halála után, ki körülbelül 16 é-