Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
37 vig kormányozd az alexandriai egyházat, Dénes választatott utódul. Özséb e választást történelmében (libr. 6. cap. 35.) Fülöp uralkodásának 3-ik évére, az az K. u. 247-ikre, az évkönyvben pedig ugyanazon uralkodás 5-ik évére teszi. Fülöp uralkodása alatt szokatlan békének örvendett az egyház, mellyet azonban csakhamar kegyetlen üldözés váltott föl, még pedig ollyan, hogy diihöngöbb alig volt a pogány uralkodók egész ideje alatt. Ez alkalommal Dénes Fábius, antiochiai püspökhöz intézett levelében több vértanúról tesz említést, kik Alexandriában ez idő alatt kivégeztettek. Saját sorsát pedig maga nyilvánítja Germán ellen irt levelében, melly- nek töredékét Özséb után (lib. 6. Hist. Eccles. cap. 40.) itt, mint következik, közöljük. Alexandriai sz. Dénes levelének töredéke, azokról, mik vele a Déciánféle üldözés alatt történtek. t „En — Isten előtt szólok, a ki tudja, hogy nem hazudom — önkényt, és akarata ellen futásban menedéket sohasem kerestem. Sőt most is, midőn Décius üldözését meg’kezdé, Szabin előbb élelmezési tisztjét kiildé ki, hogy fölkeresne. S én négy nap vártam otthonn az élelmezési tiszt eljövetelére. Ez meg fölkutatott az alatt minden utat, folyót és szántóföldet, hol engem rejtőzni és bujdosni vélt, vagy hogy legalább rajtok keresztül szándékozom osonni. S mintha valami homály fogta volna el szemét, házamat nem vévé észre; tán nem is gondolta, hogy a dühöngő üldözés alatt honn tartózkodjam. S csak negyednapra, midőn Isten maga parancsolá, hogy kiköltözzem, s mindnyájunk reménye fölül, egy utat tört menekülésemre, csak ekkor határoztam el magamat; mire én, szolgáim, és számtalan keresztény velem a városból kimentünk. Hogy ez igazán az isteni Gondviselés müve volt, később a következményekből is kiviláglott ; mert igy sokaknak hasznára valánk. Décius üldözése. Dénes elszökik.
