Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

72

növény, melly a magyar népnek első apostoli fejedelmétől szive legmélyébe gondosan beoltatott, mellyet a tévely iszapja ugyan elönthete, de ki nem irthata; életre éled az, mihelyt a tévely áradata róla lehajtatik ; sőt él a boritó iszap alatt is, s életjelét adja, valahányszor vész környezi az el- fójtó kebelét: mi közönségesebb illyenkor, mint protestáns magyar testvéreink ajkairól is Jézus üdvözítő nevével szent- séges anyja édes zengzetíi nevét hallani? Hiába, igaz marad mindörökre : hogy, ha a kereszténynek természetében, a katholikusnak jellemében : a magyarnak vérében van a bol- dogságos Szűz iránti gyengéd kegyelet, és azért az eretnekek ennek kiirtásában foglalkozva, megvalljuk, csak nagy önmegtagadássalellenkezhettekakath. egyházzal. — György atya ezen fiúi hódolatból minden szombatot, s a Máriaün- nepek előestéit böjttel iilé meg, úgy hogy azon napokon egész életében minden főtt ételtől megtartóztatá magát; sőt olly teljes vala szive JÉZUS és MÁRIA e két szentsé- ges névvel, hogy az erdei madarakat is, mellyek szeliditésé- ben tölté szabad perceit, szinte e drágalátos nevek érthető kiejtésére tanitgatá. A bold. Szűzben rendének és hivatalának legfönségesebb eszményképét és példányát szemléié; azért törekedék öt erényeiben utánozni különösen a szűzi tisztaság őrzésében, miért annyira buzgott, hogy minden ténye, beszéde s arckifejezése oda volt irányozva, hogy azt környezői szivébe is beoltsa, úgymint a tökélyes szerzetes és papi élet gyökerét ; öt utánozá az alázatosságban is, melly- nek hódolva minden rágalmat szelíden el tűre, s a legaljasabb zárdái munkákat serényen végezé. Emberek társaságában is kedvesen és vidoran viselé magát, homlokán a nyájasság és szerénység csillagait hordozván : de még más vala ö, midőn imáiban Istennel társalkodók, vagy a vérnélküli áldozatot mu- tatá be, mit tenni soha egy nap sem mulaszta el egész elfo- gatásáig: illyenkor olly benső szeretet, olly elragadó áhitat tükrödzék arcán, hogy a kürülállóknak nem lehetett nem buz- dulni az isteni fölség imádására ; hasonló buzgósággal végzé a szent zsolosmákat is, és pedig, mint fölavatásakor magában szilárdul föltevé, egész életében naponként ugyanazon órában. — Ezekben rejlik György vértanú működései foganatjának csirája, itt a tapasztalt isteni áldás bőséges bányá-