Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

H

ja; ezek képezek amaz örökzöld koszorút, melly homloka körül ragyogva, öt a vérdiadal elmaradtával is, méltónak te- endette a választottak dicsőségére.

Fényesy püspök a föndicsért Barilovics szerzetfő 4) sürgetésére Egerbe összegyiijté papjait s a vértanú szenvedésének tanúit, és az egyházi szabályok szerint megtéteté a nyomozást György atya élet s halálkörülményei fölött ; mi után a nyomozás leiratai kétszer is kiadattak, valamint a vértanú belölök kidolgozott életrajza is, sőt vagy két képrajzzal is birunk, mellyek György atyát pálos szerzetöltönyben, kezében bárddal s a pálmaággal ábrázolják ; emléknapja Má- riahó 24-dikére esik. — Hátra volna még reményt kelteni a szivekben : sziklaerényü vértanunk szentténeveztetése iránt. Ezt illetőleg: Róma a pálos szerzet gondosságából látta a vizsga okmányait, s a szentséges atyák mindig atyai szivvel örködének a magyar nemzet örömei, kiványai, szükségei fölött: még megjöhet a kor, mellyben a vallásos magyar keblek családi ünnepek után fognak dagadni, s akkor Róma kifogja mutatni éber gondosságát s gyengéd szeretetét a nemzet s hódolatát Csepellényi György vértanú iránt.

vm.

Török Márton pálos *).

,;Enyém a boszuállás, én megfizetem.“ Mózes V. könyve 33, 34.

„Mit tennének az eretnekek, — igy ír az ,A.ntidotum‘ szerzője — ha a kormányt, joghatóságot, fensöbbséget s te4) Barilovics Lajos pálos, LXI. szerzetfő, hithirdetö korában Magyarország fölső vidékein buzgalmáért sz.nte sokat szenvedett a protestáns atyafiaktól. Egész haláláig viselé vállain s hátán a kardvágások nyomait, mellyekkel azok által halmoztaték, midőn többszöri keresés után végre kezökre kerítették. Mint fogoly különféle kínokat, nyomorgatást, gunyolást tűrt hosszabb ideig ki lévén téve ellenségei kacérkodásának ; a többi között szilaj ménre ültettetett, s azzal szerteszéllel megkergettetett ; végre két jezsuita atya társaságában megszabadult kényurai körmei közöl. Különös tisztelője volt a boldogságos Szűznek és szent Józsefnek; a szerzet-főnökséget kétszer viselte; meghalt Máriavölgyben 1712-ben.

J) Kútfők ugyanazok, mellyek Csepellényinél.

23