Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
70 hőn könyörge a tévely rabjainak megtéréséért, és többször édes kifejezéssel ismételgeti e legszentségesebb neveket : JÉZUS és MARIA, mialatt hozzájárult a bakó, s kardja vágásával György atya tiszta lelkét kiszabadítá a megzaklatott test bilincseiből. Ez Máriahó 24-én történt 1674-ben, mint mondók, épen Űrnapján. Arról nem vádolhatjuk kath. hitfeleinket, hogy tétlenül nézték volna a buzgó atya szenvedését; a kath. egyház semmi esetben sem javai erőszakát, mit azon vidéken használni nem is lehetett volna részint a török részint Petrócy foradalmár miatt; a mi a váltságdíjat illeti, ezt megajánlották, de talán nagyobb összeget várva, az ajánlottat az üldözök félre vetették, jobban szomjazván a katholikus pap vérét mint a kincseket. Rajongó kábultságuknak még több jelenségét is adák. A fejcsonka testről lerántották azon csúfos vörös rongyot is, mellyet előbb elrablóit szerzetöltönye helyett takaróul adának nyakába; de ezért, valamint egyéb gonoszságukért még a pogány törököktől is megszégyenittettek ; mert, midőn a meztelen véres tetem mellett a legelőn járának-kelének, azokban is fel- lázadt a szemérem és részvét érzete, s megvallák, hogy a gyilkosok méltók a magasságbeli Isten boszujára; mert: „lm ez, — mondának, —Isten igaz szolgája volt s ártatlanul öletett meg“; sőt az egyik könyekre lágyulva, kivoná kardját, s miután elégséges fiivet kaszála, azzal a testet befödte. Hogy a vértanuságnak oka egyedül a buzgó atyának működése vagyis a kath. vallás volt, magok az üldözök sem tagadák. A bakó azt vallá magáról, hogy legfőbb gyönyörét élvezné, ha vagy ezer kath. papot végezhetne ki, különben a többi is csak névre különbözött tőle. Midőn Polgár István mezőkövesdi földbirtokos a gyilkolás helyén történetesen átmenvén, kérdést tön, kit öltek meg : „A pápisták Istenét,“ feleiének. — A csonka tetem négy napig fekütt a legelőn, kitéve a kóbor vadaknak, mellyektöl csak az által Őriztetett meg, ki egykor sz. Vince rostélyon sütött hulláját holló által vé- deté a ragadozó állatok ellen, kitéve a nap hevének s a szabad lég, a rothadás főeszközlöjének : de mindez csak színében sem változtatá el, sőt az őt lakta isteni szeretet balzsama a feloszlással járó természetes bűztől is megóvá, mig
