Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

69

meg is szalasztatnának: ill a berek nád a kert, mindig biztosan menekülhetének a török belebb fekvő birtokaiba. E közben György bőn sovárga a drágalátos étszer után, melylyel az első keresztények szokták mármár lankadó lei- keiket az üldöztetések alatt enyhíteni ; visszhangzott lelkében ama édes meghívás: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok, és terhelve vagytok, és én folüditlek titeket;“ égve szomjazott a vigasztaló, megerősítő s megszentelő malaszt ama fogyatkozás nélküli forrása : az oltári szentség után : azért Szőkén mindenre, mi valami becsesei birhat az üldöző előtt, esedezék, engednék meg neki, hogy a mezőkövesdi lelkészszel találkozhassék. Kínzói az erős kérelem valódi okát nem sejtve csak élelmi segélykérést gyanítottak, gondolván, hogy a sok nélkülözés már elviselhetlen volna foglyukra, vagy talán a kiváltásra kellő pénz összeszedéséröl akarna azzal értekezni, nem tagadák meg kérését, és épen sz. Háromság Vasárnapján katonai őrizet alatt átkisérteték Mezőkövesdre, melly különben is a törökök, tehát fegyvertársaik, hatalmába lévén, a fogoly kiszabadulásától nem kellett tartaniok. Itt György rögtön hozzá látott benső kívánsága kielégítéséhez : egész életéről összedelmes gyónást bocsáta elő, aztán mennyei érzettel szivébe fogadá a választottak kenyerét, a jövő dicsőség zálogát; és a mennyire körülményei engedék, Nagy Jánosnak, a szent életű lelkésznek el- beszélé szenvedése eddigi történetét. Utjának e titkos célja azonban nem maradhatott többé titok a kísérők előtt, kiket az még inkább felbőszített : azonnal dühösen megragadák, s a szokott fenyegetések s káromlások között, már megkötözve vivék vissza Szőkére. De György nem ismert többé tárgyat, mitől megtudott volna rettenni; miután már keblében hor- dá a vértanuk eledelét, Ura szenvedésének emlékét, nem ismert többé kint, melly tői visszariadt volna; mig végre hatvan napi fogsága után ütött az óra, melly öt szenvedései jutalmára hívta. Űrnapja, a katholikus világ ezen rózsanapja hajnalán, börtönéből s a faluból a legelőre vezettetett ki, hol készen engedelmeskedvén zsarnokai utolsó parancsának, letérdelt, s élénken szemelött tartván annak képét, ki a keresztfa kinai között elleneiért imádkozék, minden bántalmat s embertelenséget szívből megbocsáta a bakóknak, azután