Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
60 udvarra ragadák, hol, egyik cséppel, másik bottal, harmadik karddal neki esének, mig az ütésverésben kifáradá- nak, a hitvalló pedig elájulva s összeroncsolva a földön el- terüle : ekkor egyik közölök löcsövét vévé elő s egy golyóval kioltá a becses életet. De ez sem volt elég. A lelketlen tetemet gyalázatosán megmocskolák, a főt löcsöveik agyával összezuzák, jobb oldalát és hátát kardjaikkal áttörék,— előbb el sem is hagyák, mignem minden vére elfolyván, az áldozat haláláról meggyözödénék. így a hitterjesztö buzgalma az előtt, ki a veséket és sziveket kutatja, és ki a munkásnak nem annyira a munka sikere, mint inkább a jó szándék szerint adja meg bérét, az előtt méltónak találtatott a dicső pálmaágra. Reggel a ka- tholikusok egyéb sérelmek elöl elragadák a testet, s azt ünnepélyesen minden faluban, mellyen átvonulának, harangok zúgása, fényes körmenetek s a nép változó kedélyhangulata között szállítók Nagyszombatba; hol, mig fényesebb ravatal készítteték számára, a szentegyházban a látogatók megtekintésére kitétetett, mindenkitől csodálva, hogy a tetemes sebek és csonkulások dacára a föloszlás bűze vagy egyéb jelei hosszabb idő múlva sem mutatkozának rajta, a szerzettársaknak pedig hathatós ösztönül szolgálva, hogy a Krisztus vérével megváltott lelkek üdvétől ne szakaszsza el őket sem törődés, sem szorongatás, sem éhség, sem meztelenség, sem veszély, sem üldözés, miután az angyalok örömein kívül rájok a vértanuság dicsősége is várakozik. VII. Csepellényi György pálos atya '). „A ki győzödelmes lészen, annak megengedem, hogy az én fejedelmi székembe üljön, valamint én is győzödelmet nyervén, az én Atyámnak fejedelemszékébe leültem.“ Titkos jelenések. 3, 21. JÉZUS KRISZTUS. E nagynevű hitbajnok a XVII. században fordula meg a küzdtéren, mellyen pirosló vére örökre hirdeti hősi erényét ’) Kútfők: Vita et Mors Venerabilis Patris Georgii CsepellényO. S. P. P. E. P. Tyrnaviae 1745. Pongrác Ignác: Triumphus Pauli. In-
