Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

61

Élet és haláleseményei fölött az egyházi vizsgálat mindjárt meggyilkoltatásaután megtartatott, s mi ezen vizsga leiratait használva tiszta kútfőkből merítjük rajzunk tárgyait.

Csepellényi György pálos atya született 1626-ban Biesen Trencsin megyében; szüléi földbirtokos nemesek valá- nak, e fölött, jámbor és példás katholikusok, kiktől a gyermek erkölcsös, de egyszersmind vallásos nevelésben részesült, s a tudományokbanmagán oktató által taníttatott. Tizenhét éves korában szép sikererrel elvégezvén a szép művészetek tanulmányát, szüléi által figyelmeztetett, miszerint elérte volna már a válutat, mellynek egyik vagy másik ágát életpályájául kellene választania, s azért egészen szive sugalmára hagyva elhatározásra szolíták. Az ifjú szemei előtt az élet egyetlen végcélja : az örökkévalóság lebegett, s a kinálkozó állomásokat azzal összemérve, választott : annak elnyerésére a világi élet sikamlós pályájánál biztosabbat szemelvén ki magának, sz. Pál zászlója alá szegődött, s miután az elefánti zárdalakói közé fölvétetett, a szerzetes fogadást 1643-ban a sz. kereszt föltalálása napján létévé, s vállaira emelé a keresztet , mellyet Krisztus után viendő, súlyra nézve legarányosabbnak tar ta ereihez. Újonc életében egy pillanatra sem tévesztvén szem elöl sz. Pál irányintelmét: „Gyümölcsötök: a megszentesülés, végcéltok pedig: az örök élet,“ ehhez alkalmazd az új pályán összes lépteit: hisz megszentesülni s végcélt érni, ez a szerzetes szövetség alapja, mellynek kutatása s elsajátítása a szerzetes mindennapi kenyere; ha ezt birni nem törekszik, nem tudja, miért hagyá el a világot. György átlátta , hogy Isten a zaj és szórakozottság köréből azért vezette a magányba, miszerint ott jó barátként szólhas- san szivéhez, közölje vele élete körüli intézkedéseit, s maga vezérelje szent tetszése szerint: azért egészen az ő akaratjának engedé át magát, mellyet rendszabályaikban s elöljárói rendelkezésében ismere föl és szentül tisztele; ez ildomos önmegadása lejtőül szolgála neki az erényesség tökélydicia Sanctitatis Hungaricae. Orosz Ferenc : Synopsis Annalium Eremitarum 0. S. P. Kazy Ferenc: Historia Hungáriáé III. 223. Lányi Károly i. m. II. Benger Miklós: Annalium Eremitar. S. Pauli Vol. II. 117-127.