Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
59 ben kockáztatja földi életöket, s ezt tudva, ha naponként új meg ívj életveszélyek közé jutának, ezekben csak a dolgok rendes folyását ismerék föl, azért a nehézségeket készen vá- rák, s pályájokon rendületlenül megállának. János atyában még az alázatosság is növelé e jezsuita lelkületet, a vasszorgalmat , az érckitürést s az érzéktelenséget a veszélyben ; ö ugyanis alázatosságból sohasem tartá magát méltónak a vértanuságmagas dicsőségére, nem meré magáról elhinni, hogy Isten szent fólsége öt illy méltóságra érdemesitné; azért ezen alázatos érzetében tartózkodás nélkül jelene meg bárhol az ellenfél seregleteiben, megveté a fortélyokat és csel- szövényeket, xnellyek élete ellen vagy legalább heve lohasz- tására intézteiének; különben a szent mise —- áldozatban Jézus Krisztus szentséges testével és vérével föl szokta ajánlani saját testét és vérét is, mit midőn naponként megtön, végre ezen önföláldozatát Isten szent fölsége 1674-ben tőle el is fogadá, mielőtt Turalukán három léleknél többet nem szerez- hete Krisztus egyházának; elfogadá tőle Turalukán, hol két évvel előbb Bársonyi Jánost részesítő a vértanuk dicsőségébe. Mindszent ünnepe viradóján a sötétség által elfódve, rajongó pórcsoport ütött Simonidesz lakába. Kisded tereme alig volt öt láb széles és hosszú, mellyben megelőző szivességgel fogadá a berontókat; kikről azt hivén, hogy étkezés végett va- lamelly hegyi rablócsapat téré be hozzá, mi akkor gyakran megtörténék, — mindjárt rendelkezésök alá bocsátá ösz- szes éléstárát: de nem hegyi rablókkal, orgyilkosokkal volt dolga, eretnekrajongókkal, kik Miavárol ) begyülve nehány turalukaival egyesülőnek a hithirdetö ellen ; már két kath. lelkésznek onták vérét, de a rajongás örvény vala keblökben, örvény, melly annál mélységesebben tátonga, mennél többet töltőnek már belé. Nyájas megszólítására durva szitkokkal feleiének, s elöránták kínzó eszközeiket. „Nem holmidét kivánjuk, — harsoganák, — hanem tenmagadat ; két lelkészt már pokolba küldtünk, tégedet is utánok küldünk !“ Ezután megrohanák az ártatlan atyát, ki szeliden térdre ereszkedve imához látott ; minthogy pedig a keskeny fülkében ütlegeiknek kényelmes helyet nem találának, az *) V. ö. a föntebbi életrajz *) jegyzetét. 22*
