Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

56

első századaiban, csak úgy, mint a XVI. században kitört nagy egyházi forradalom korában. Szenicen a három atya kisded, eső ellen nem is fedező viskóba szorulva, silány eledellel tartá fon életét ; egy tányérka főzelék vala egész délesti étkezetök, kenyérrel csak sátoros ünnepeken élődének, s a hidegnek és fagynak kitéve, nyomorogva tengé- nek ; effölött müködésökért a nemkatholikusok gyülölségé- vel s a katholikusok némi idegenkedésével találkozva, még fáradságaik s szenvedéseik sikeréhez is kevés reményök vala: de annál több és erősebb bizalmuk Istenben, ki rendesen azért halasztja továbbra a munkajutalmát, hogy azt az érdem növekedtével annál bőségesebben adhassa meg ; igy történt Szenicen is. Egy egész évig csak vetették az ige rnagvát, hol a tövisek közé, hol a sziklára, hol az útra ejtve azt; de másik évben beállt az aratás, melly megmutatá, hogy jó földre is szórának: két év alatt 1475 lelket nyer ének meg az igaz egyháznak, később még 6381-tvezérlének vissza az igaz ösvényre, ezek között találtatott hetvenegy hitehagyott és hat lutherféle prédikátor is, kiknek egyike már 80 éven fölül lévén, s csupán isteni malaszt szilárdította meggyőződésből tevén a válságos lépést, meggyőződését hiveivel is meg akará osztani : azért a szószékre főlméne, bevallá előbbi tévéit, képmutatását, s kérvén őket, miszerint követnék öt a megtérő bűnöst is, kik követték vala a tévesztő vezért, hallgatói nagy részét magával hozá. Mert ki nem tudja, milly hangulatot idéz elő a hadseregben, ha a vezér elesik: hátha még elfogatik, vagy megadja magát, vagy épen elpártol? Még nagyobb következményekkel jár ez eset a tévelyben, melly különben is ingadozó alapon fekve, untalan szédelg, erősebb csapásra megdül. A lakosok között azonban találkozók bizonyos nöszemély, ki öt éves vaksága dacára a lelki sötétség fátyolét sem akará az igazság látására maga elöl el- lebbenteni ; erősen ragaszkodván a tévelyhez : ám valamelly éjjel megkérésé öt az irgalom Istene, kit a lelkek szeretete gyakran csodásán elragad, könyörült a szerencsétlen testilelki vak állapotán, s álmában tudatá vele, miszerint testi szemei azonnal visszanyernék láttehetségöket, mihelyt lelki szemeit az igazság napjára megnyitja. E különös álom gondolatokba mérité a nőt, ki utóbb olly csekélységnek tartá