Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
57 szemefénye föltételét, hogy az akarattal növekvő isteni ma- laszt segedelmével azonnal bejelentő magát a misszióatyáknál, s valóban, a mint előre megjósolá, a katholika vallás- tétel elmondása után a vakság öt éves fátyola eltűnt szemeiről. Illy események mellett az aratás bőségén nincs mit csodálnánk ; az ezek által megtérítettnek az Ítélet napján elégséges módja lesz lépése mentegetésére, igy szólván Istenhez: „Igazságszeretö Isten, ki meg nem csalatkozhatol, és senkit meg sem csalhatsz; ha hamis, a mit mi keresztények hiszünk (megbocsásson szent Fölséged): te tőled csalattunk meg, mivel, a mit hiszünk, olly csudálatos jelenségekkel és hihet- séges bizonyságokkal vastagitottad, mellyeket senki egyéb náladnál nem cselekedhete : ez okon hajolni kellett a mi elménknek, engedni kellett a mi akaratunknak, ha ellened nem akartunk tusakodni“ :). Széniéről János atya Verbócra ment át, hol 580 lelket ragada ki az uj tanok karjaiból; Istennek illy bő áldása követé e tizedben a misszióatyák működését e nyitratrencsini vidéken mindenfelé. Fő nehézség vala: a népet beszédeik hallgatására birni ; ha ez sikerült : már készen állt a kedélyeket egyesítő hid ; tudták ezt a prédikátorok is, és azért alig hihető, milly sürögves fortély osan dolgozának e nehézség fölhalmazásában. „A jezsuitákat irja Kazy, — szarvasak, mancsosak, kecskelábuak, sasfejüek, vagy egyéb még gonoszabbaknak, pokolbelieknek képzelék (a bicseiek Tren- csinben), mit némelly rajongók minden módon a népbe vérének , s illy sületlen balgaságot vele elhitetni törekvének.“ A szegények vakbuzgalmokban elfeledék, hogy ez által a misszióatyák javára csak könnyitenek a dolgon; mert illy rendkiviiliségek fölingerelték a nép kívánságát, mellynek kielégítésére nyakra-főre sietett megbámulni a ritka szörnyetegeket, s midőn magához hasonló embereket láta, még emberi tényeikröl s nyelvökről is tisztába kivánkozék jönni ; azért meghallgatá, sőt többször maga sürgető beszédre a jezsuitát, ki a kínálkozó alkalmat hallgatói leláncolására fölhasználni el nem mulasztá; e célra a jezsuiták is különféle, az Isten igéjével megférő eszközhöz folyamodénak, például: *) *) Kalauz 77. 1. 22
