Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

55

nél számosabb, halmozottabb akadályokra találnak : annál magasabbra emelkednek szellemileg, használják az alkalmat rettenthetlenségök kimutatására; sőt, ha rögtön a min- denség omladna öszsze fejők fölött, ök annak romjaitól sem riadnának vissza. Ennek történet igazolta példáját szemléljük a jellemes jézustársaságban. Csak nagy lelkek türheték el törhetlenül a sorsot, s arathatának diadalt a mostoha események fölött, mellyek a XVI. és XVII. században az egész világon, igy hazánkban is, a jézustársaságnak osztályrészül jutottak. Minden országos vagy foradalmi, barátságos vagy egyezkedő, nyilvános vagy alattomos gyiilödelmekben, mindenütt megemlegeték a jezsuitákat, ismételve kitilták vagy megfoszták vagyonúiktól ; effölött „olly szörnyű hamisságokat kennek gyakorta rájok, — irja Pázmány, — hogy ördög segétsége nélkül ezeket emberi elme meg sem gondolhatná.“ „Audacter mordendum, nam tametsi morsi consanescant, cicatrix manet!“ vala elleneik jelszava ; ellenben a jezsuiták zászlóján fönnen ragyoga az : „Omnia ad majorem Dei gloriam!“ s ennek hangoztatása mellett mindent eltüré- nek még az üldözéseket s a véres halált is, és — meg nem rendültek ! Élnek ; mögöttük páratlan csodafényü múlt, elüttök a múltból kiható ragyogásu jövő ; a jók áldása követi őket, és azok üdvözlése zeng mindünnét eléjök. E jellem legszebben tiikrödzik vissza vértanúik számában, melly csupán a XVII. században félezredet tesz ! Ezek között van : Simonidesz János atya, nemzetvérünk, ki apostoli buzgalmával nemzete gyermekeit védé a protestantismus ellen, ezek eltévedt részének jobb útra térítésében fárada, midőn 1674-ben a rajongás áldozatául esett. Születési helyéről, kis koráról semmit sem lelénk emlékeinkben, csupán nagy lelkét visszaragyogtató működését s hős halálát találjuk meg- örökitve. 1660-ban először találkozunk vele Szenicen (Nyi- tra megyében), hová az eltévedt juhok fölkeresésére más két atyával kiküldetett. Kényelemmel az Ur Jézus sohasem ke- csegteté apostolait ; sőt épen az ellenkezőkre készíté elő. „E világon nyomorgatást kell ugyan tapasztolnotok ; de bízzatok; én meggyőztem e világot.“ (János 16, 33). E rövid, de elégséges útiköltséggel bocsáttatának munkáikra a későbbi hitterjesztők is, és ennyire szükség is vala a kereszténység