Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

52

mutatkozék, annál vakmerőbbek levének amazok ; meré- nyes kiványakkal léptek föl, mellyek visszautasításáért haragúk dühbe ment át, s dühök lángra lobbant Bársonyi ellen, midőn ez a nyitrai nemesség újhelyi gyűléséről György püspöktestvére kíséretében, ki fontos foglalkozásában melléje küldetett, itélöszéket tartandó Turalukán megjelent. A föllázadt protestánsok rajongása Jánost életétől fosztá meg; a vérszomjas rajongók a miavai lutherpártiak 2) valának , kiket Kazy rablásról elhirhedt, szilaj népnek nevez ; magát a véres jelenetet a püspök irá le végrendelete előszavában.

1672-diki sz. Jakab hava 14-dikén a két testvér cs. k. biztosi minőségben Nyitra megye Turaluka helységében megjelenvén , összegyüjteté a Berényi — uradalom lutherpárti lakosságát, s a nagy csoportosan összesereglettet fölhivá panaszai s követelései előterjesztésére: ám a megjelenők magokkal fegyvereket is hozának öltönyeik alá rejtve, mellyek- kel, mihelyt elégségesnek láták csapatjokat, a két katholi- kus férfiút megrohanák, s miután a csekély számú szolgákat mellölök szétszalaszták, mindkettő halálra való kínzásához láttak. Mindenelött Jánosnak ki fejszével, ki nyárssal, ki

T) „A miavai nők szilajsága semmivelsem kisebb mint a férfiaké. Mindekét fél gonoszsága némellykor kitesz a hegyek zordonságán s csalfább az erdők tekervényeinél. Két római (katholikus) lelkész átutazván, pihenés vagy más akármi szükség végett betért az üres lelkészlakba, mellyből a lutherfélét a német katonaság kiűzte. A lakosok összesen készek valának a kedvetlen vendégek kivetésére, de férfiakat az erőszak fölhasználásától visszatartó a bünhödés, mely- lyel Bársonyi, Simonidesz sat. gyilkosai sujtattak : tehát a nők, a férfiaknál részint merészebbek, részint nemök által a büntetések ellen biztosítva lévén, — vállalkozónak e merényre. A terjedelmesen szétszórt faluból a lelkészlakhoz mindenünnét összegyíilekezének rettentő késekkel ellátva, mellyeket öveikről lógatának le. Nemsokára a tág házat annyira betöltők, hogy a lelkészek alig liheghetének. Ezek a bősz fúriák gúnyai s kegyetlen fenyegetései elől egy zugban húzván meg magokat, már haláltól vagy kiheréltetéstől tartottak : azonban a várakozáson fölül a papiállás szentsége (vagy a makacsoknak magokat megadok könyörgése) megengesztelé a mindenre kész, elvetemedett nőket, úgy hogy megelégedvén a szent férfiak meggyalázta- tásával, hangos kacagás és fenyegető szitkozódás között őket sérel- metlenül tovább ereszték.“ Katona közli a: Historia diplomatica-ból 34, 193. Álljon ez itt a miavaiak s a vakbuzgalom jellemzéséül.