Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

53

doronggal s a pórdüh egyéb fegyvereivel neki esének, irgalmatlanul megkinozák, végre fejébe több szekercét merítve meggyilkolák mialatt a jámbor férfiú a „JÉZUS és MÁRIA“ szentséges nevek folytonos ismétlése közben kiadá lelkét. Ezután a püspökre került a sor. A szilaj rajongók meg- ragadák öt, s földre vetve csépjeik s egyéb fegyvereikkel mint a gabnakévét tetötöl-talpig össze-vissza tetézték ütegeikkel, fején halálos sebet vágának, s végleges kivégzésére már föllnízták a löcsö kakasát, midőn a Gondviselés csodálatos módon a haláltól megmentette ; ugyanis a protestáns prédikátor hitvese női gyengédségből megsajnálta az ártatlan szenvedőket, s megmentésökre sietvén, még jókor ért a kinhelyre ; a püspök a tömérdek és tetemes ütések dacára még életben volt, s a prédikátorné megmentette.

Történeteinkben ritka szép testvérpár : az egyik a vértanuk , másik a hitvallók gyémántkoronájával ékitve ! János vértanú teste fényes pompával Szakolcára vitetett, hol nagy ünnepélylyel kürölhordoztaték, s a plébánia szentegyházban letéteték ; ravatalát ősi szokás szerint zászlók és pedig, a vértől kölcsönözve szint, bíborok s e fólirás ékesíti: „Generosus Dominus Joannes Bársony Magister de Lovas Berény, Personalis praesentiae régiae in judiciis Locumtenentis Pro- tonotarius, redux Ujhelino ex congregatione Nobilium comitatus Nitriensis, in odium fidei catholicae Turalukanis haereticis postposito timore Dei, ac hominum, crudeliter truncatus , ab iisdem innocenter, non sine maximo magnorum virorum dolore, vita privatus. Aetatis suae anno XXXIX“3),

A katholikusok legbensöbb részvéttel vevék a derék testvérpár esetét, melty egyiket az élettől, másikat teste épségétől egész haláláig megfosztotta ; még X. Kelemen pápa sem késett atyai vigasztalásával enyhitni a hitvalló és testvérét hőn szerető püspököt; a többi között irá neki: „A

3) „Nemes Bársony János ur, Lovas-Berény ura, a királyi szemé- lyes-helytartósági itélőszék főjegyzője (ez volt az Ítélő mesterek cime^, a nyitramegyei nemesség gyűléséből Ujhelyről megtérvén, a katho- lika hitvallás iránti gyűlöletből a turalukai eretnekektől istentelenül, embertelenül s kegyetlenül összevagdaltatván, ugyan ő általok ártatlanul s a nagy férfiak legnagyobb fájdalmára életétől megfosztatott. Kora harminckilencedik évében.“