Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
51 ellen Nyitrában és Trencsénben, hol az a hatalmas Thurzók védelmezése és buzgalma mellett, mintegy özönviz, hirtelen eláradott. Sajnos, hogy életéröl, melly kétségkívül mindenkor tükörül szolgálandott az utóvilágnak, nyilvános emlékeinkben csak igen keveset lelhetvén, alig adhatunk egyebet vértanuságánál, mi 1672-ben érte öt Tnralukán. Született 1633-ban Péterfalván (Nyitra megyében) Bár- sonyi János és Csorba Anna szülőktől; testvére volt György, a később nagynevű egri püspök, kivel öt anyja nagy gonddal és erős fölügyelet alatt neveié a katholika vallásban, minthogy Anna protestáns szülői vallásától a katholikusokhoz később térvén át, de ennek elméleti igazságától s gyakorlati szükségességétől át lévén hatva, saját tapasztalásából legjobban tudá, milly kincse az embernek a katholika vallás. János és György életpályája eléggé kezeskedik is arról, hogy az édes anyai -szivböl kiömlött hitbuzgóság lehatott a gyermekek szive mélyébe, az lévén mindvégig napjaik elválhat - lan kisérője. György még mint váradi püspök és szepesi prépost hivei kormányzásában kitüntetett eszélye s a kath. jószágok visszaszerzésében tanúsított erélye miatt a milly nagy tiszteletben álla katholikusok előtt, ép olly erős gyűlöletben részesüle a protestánsok részéről, különösen 1671 után, midőn a protestánsok hitgyakorlata ellen intézett irata megjelent, mellynek megcáfolására csak egy egész évtized múlva találkozék valami névtelen vállalkozó. Ez lobbanta lángra György ellen a protestánsok haragját. János a polgári pályán királyi itélöbiróságig emelkedett, s mint illyen I. Lipót császártól megbizatott, miszerint Nyitra-Trencsén- ben faluról falura menvén, hallgatná ki mind a katholikusok mind a protestánsok panaszait, s engesztelné ki a feleket a templomok jogos kiosztása s a bűnösök elmarasztaltatása által. Bársonyi hőn szerette vállását, s hol kellett, védte hitfeleit: de az igazságot az ellenpártiaknak is kiszolgáltatta; például álljon itt 1671-ben Szobotiston fölállitott Ítélő— széke, melly elöl egyszerre három protestáns lelkészt bocsátott szabadon, őket bonyolódott ügyök dacára hosszú pörvizsga után ártatlanoknak nyilvánítván. De hol a biró, ki mindakét felet tökélyesen ki birná elégiteni ? Bársonyi sem kerülhette ki a protestansfél haragját : mennél kegyesebbnek
