Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

17

kének, ki maga is az ariánok agyarkodásának lön áldozatává, (Lásd rólok Szozomén lib. 4. Hist. eccl. cap. 2. et 3.) Máskép sz. jegyzőknek (sancti notarii) is neveztettek , miként Kangius (libro 4. Con- stantinop. Christianae pag. 130.), hol egyházaikról szól, rólok megjegyzi.

Szent Lucián és Marcián vértanuk emlékiratai.

I. Testvéreim! elbeszélendem nektek sz. Lucián és Marcián vér tanúságát, hogy hallván azt, lel- Kri,z(u, (I ki épiiléstekre szolgáljon. Mert midőn még ezek a után200-iii pogányság sötétségében tévelyegtek, annyira hi- Dé^.vubge"^_ vei voltak a gonosz szellemnek, hogy majdnem szár alatt, minden lelket tulajdon istenkáromló felekezetűkhöz csábítottak el. Varázs cselfogásaikkal és kuni- vészek, zsoló hazugságaikkalmindenkitelvakitának, szóval büvöléseikkel ők mindent íoltudtak forgatni, úgy, hogy a kik csak valami roszban törték fejőket, vagy valakinek ártani akartak, egyenest ezekhez folyamodtak segélyért. De hogy az Isten a méltatlanoknak is, oda nyújtja szent malasztját, s hogy azokat is kik öt elismerni vonakodnak, az ö szent neve ismeretére juttatja, ezek megtérése is világosan mutatja.

II. Volt Istennek egy szűz és hü szolgálója, ki kerülve a házasságot, szorgalmatosán iparkodott megőrizni szüzességét; szép volt ö testalkatra, de még szebb lélekre nézve; szive egyedül az Urnák dobogott. Vágyai és imái csak oda valának irányozva: hogy az Isten ötét folyton megőrizze minden rosztól. Lucián- és Marciánnak megtetszett a szűz, és cseleket hánytak ártatlanságának ; de midőn eszközt és módot szemtelen kívánságuk kielégítésére nem találtak, látták, hogy célúkat nem érhetik el máskép, hacsak ördögi bűvös mesterségükkel kézre nem kerítik. De midőn ez is mind meghiúsult, dühöngni kezdettek, mérgelődtek és tépelödtek a miatt, hogy semmikép sem ejt-