Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

II.

40

gyolák, összetörék; illy körmönfont kegyetlenséget vivének végbe többi tagjain is; végre a folyton működő kardokat s bárdokat a nyakszirtre irányozák, s ezt ismételve vagdo- sák, miközben a kanonok a rettentő fájdalomtól elfogulva többször keservesen fohászkodék, s ismételve hangoztatá a ,JÉZUS és MARIA' szentséges neveket, migvégre feje egyéb testétől elváltván, lelke égbe szállt föl, hol a legragyogóbb koszorú várakozók rá! A főt és a törzsöt azon szennygödörbe vetették, melly a lakhely egyik zugába tátonga.

Azalatt István atyánál is működének a fáradhatlan bár- dok és fáklyalángok : folyton zaklaták öt kérdéseikkel, rágalmaikkal is ; követelék, vallaná meg a levelek hollétét és tartalmát, mellyek a katholikusok összeesküvéseiről szólnak a protestánsok ellen , fedezné föl a terveket, mellyeket Drugeth homonnai gróffal koholtanak a haza megrontására, számlálja elő annak fondorlatait Bethlen ellen valamint hadi készületeit is. Ez Alvincy agyában foganzék az ártatlanok ellen, s ez a nép között elszóratott, hogy illy ürügy alatt, meglehessen őket kinozni, s kegyetlenül kivégezni: de képtelenség lévén, még a kálvinista népnél sem talált hitelre, hisz elég oknak látszék előtte a halálra az: hogy „pápisták, és jezsuiták !“ István atya bátran válaszolt a rágalomra : „Én nem tudok semmi összeesküvés felől, nincsenek ollyan leveleim , nem láttam ollyan nemű iratokat; kutassatok föl mindent, kész vagyok a halálra, ha illyesmit találtok. Homon- nán nem tanácskozás, hanem ájtatoskodás végett fordultam meg. Drugethot ugyan a király hivének ismerem , és Isten előtt kedves férfiúnak; különben tanácskozásaiban soha sen- kisem hallá az én szavamat; valljon hadra készül-e a gróf, nem mondá meg nekem ; illyen dolgot azoktól kérdezzetek, kik Homonnainak tanácsosai.“ A bátor válasz csak inkább növelé a kegyetlenkedést, s mig egynehányan a termet föl— forgaták, valami titkos tárgyat keresni színlelvén, mintha bizon egy nappal előbb mindent ki nem kutattak s el nem cipeltek volna: mások folytaták faggatásaikat a fáklyák sütögető lángjaival; azután íolhivák, hogy, ha leveleket nem tud elömutatni, legalább álljon Kálvinhoz, mondja ki az egyetlen igenlő szavat : és a fáklyák tüze elalszik, a kinza- tás megszűnik, ö mentve van : de a szenvedő sziklaszilárd