Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
41 vala határzatában, mit véglegesen lehetséges nyomatékkai ada tudtukra ; ezt el is értették a rajongók, s a fáklyák helyett előbb fegyvereiket ragadván, a még ép részeket összehasogatták, azután fejét kötéllel körülfogva karó segedelmével olly erősen összeszoriták, hogy koponyája ropogott, halántékai vérpatakot izzadának, szemei pedig ágyaikból kimeredve kiszakadni látszának: mire Jézus erős bajnoka leikétől megválni látszék ; az embertelenek pedig megunván vele fáradni, nyakát akarák szegni, mit azonban a test alkalmatlan fekvése miatt kedvök szerint végre nem hajthatván, két mély vágással meghasiták koponyáját, és igy, miután az egész testen hely sem vala új sebekre, öt vérében hagyván, Menyhért atyához láttak, ki eddig megkötözve ugyanazon teremben vérében fekütt. Menyhért atya állhatatosságán hasonlókép megtörének a csábitás cselszövényei; a tiszteletet, jószágokat, szabadságot , mikkel azon föltétel alatt, ha Kálvinhoz állna, kecsegtetek, tántorithatlanul megveté; sőt ezekre nyiltan kijelenté, hogy készebb bármikor és bármikép meghalni, semmint nemkatholikus akármilly fényesen élni : miért a vérefigzö vadak az István atyánál használt kinokat forditák megingatására: de eredménytelenül; megforgaták testében késeiket, bárdjaikat, érezteték vele fáklyáik ttizét, a fejszoritó kötél erejét ;mig végre, midőn vére erős ömlése következtében mármár végvonaglásait éré el, fején tett mély vágásokkal kiolták becses életét, s disztelen hulláját a szennygödörbe temették. Ekkor megragadák István atyát is, ki mindeddig életjeleket tanusitva vérében fekütt, s kinait még növelendök szinte a rettenetes büzü szennygödörbe vetették, a fal egy részét föléjök döntvén. A nap, mellynek hajnalán e sötét bűntény elkövettetett, 1619-iki szent Mihály hava 7-ike, Szombatnap volt. Hol a toll, melly leirja az ártatlan szenvedők fájdalom sajtolta fohászait, szivszaggató zokogásait, keserű jajjait? Hol az ecset, melly hideg leirásunk helyett legalább némileg birná élőnkbe tüntetni a rettenetes kinokat, az öldöklő fáklyatü- zet, a mély sebeket ? De hol a szív, melly meg ne indulna illy embertelen, gyalázatos kegyetlenség látásán? A szomszédok, kálvinista létökre, midőn hallák a fájdalom 21
