Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
34 A foradalmúrok vallási rajongók is valának. Mindjárt más nap megkezdek a katholikusok ellen az irtó háborút ; nevezetesen Rákocy, a mint hírül vévé, hogy Kassán egy esztergomi kanonok s két jézustársasági atya időz, azonnal őrizetet rendelt melléj ők, szorosan elzárá őket a másokkali közlekedéstől, és nem gondolván anyagi létökkel , éhség és szomjúságnak tévé ki őket. Ez vala az első roham Isten hü szolgái ellen, sebből, visszaemlékezve a jászói mészárlásra, már gyanitaniok lehetett a tények sorát. A katholikusok egyik legdiihösebb ellene: Reiner János gazdag és tekintélyes kálvinista tanácsos volt, ki már régóta gyűlölettel nézé a katholikusok gyarapodását, s hol lehetett, többször tanusítá boszuját a katholikusok ellen ; ennél sem- mivelsem állt hátrább Alvincy Péter kassai prédikátor, ki valamint az egész katholicismust, úgy különösen egész leikéből gyűlölte a jezsuitákat, egyre látván általok visszatérit- tetni nemcsak a tudatlan népséget de a legmiveltebb s leghatalmasabb országnagyokat is ; bőszéitől égett ellenök ; dühét növelé Pázmány Péter a nagynevű jezsuita Kalauza is, mellyben az olly tökéletesen tönkre véré és istentelen ma- gokviselete miatt annyira pelengérre állítá az eretnekeket, hogy még cáfolattal sem bátorkodának ellene föllépni, jóllehet Thurzó György nádor özvegye ezer aranyat igére a vállalkozónak; innét Alvincy dühe a jezsuiták ellen. E két férfiú elérkezve látá az alkalmat, mellyben — mint szokáföladatását sürgető, megrolianák Dócy lakát, s öt, miután az árulásról hallani sem akart, elfogák, és vasra verve a bebocsátott Rá- kocynak kézbesítők, ki őt kevély kigúnyolás után, mint bármelly aljas rabot, Bethlenhez szálittatá. Csak most kezdődött a nemeslelkii férfiú méltatlan szenvedése; hitbuzgalmáért s törvényes fejedelme iránti hűségéért lakolnia kellett. Bethlen ecsedi vára sötét tömlöceibe küldé a törhetlen férfiút, és, miután több kísérletei : Dócyt vallásától s királya iránti hűségétől elvonni meghiusulának, jóllehet várakat, javakat, tisztségeket igére neki, s állhatatossága esetében’különbféle fenyegetésekkel álla elő : más várak még undokabb börtöneibe hurcoltatá őt, mig végre a sok bú, szükség, szenny, betegeskedés , zaklatás alatt megtört a rendithetlen lélek hüvelye, s Dócy a börtönben jobb életre szenderült, mint általánosan állittatik, méreg által megétetve. Virtus purpurata 51.1' Kazy Ferenc: Historia Universitatis Tyrnaviensis 50. 1.
