Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

II.

35

suk vala mondani, — a pápát megbuktassák, Kálvint meg- boszulják, s Kassát teljesen megtisztítsák a pápista szeméttől; e tervvel Reiner, Álvincytói fölgyulasztva, megjelen a városi tanács előtt, és sürgeti engedné meg kiirtani, vagy maga irtassa ki egytől egyig a katholikusokat. De a kassai tanács több tagjában még legalább parázsa melegített az emberi érzésnek, de ez is azonban csak kis mértékben; mert, habár Reiner embertelen kérésében egészen meg nem egyezett, de, hogy neki is engedjen valamit: fölhatalmazá öt, a bezárt bárom papi férfiúval agy bánni, akár meg is ölni, a mint nekitetszenék. Reiner vad örömmel sietett Alvincy hoz s mindketten Rákocyhoz, lelkűket véres prédával hizlalandók a pokol számára. Alvincy a vezér előtt legyalázd a katholikusokat, mihez ő páratlanul értett, s miután még különb féle koholt iszonyatosságot fogott volna rájok : sürgeté öt, emelje fegyverét a papok ellen ; kiket ö annyi rágalommal tuda tetézni , hogy a jámbor férfiak méltóknak látszának a legkegyetlenebb halálra.

E közben István atya megfosztva látván magát szabadságától s ezzel hivatása teljesithetésétől, nemcsak nem esett kétségbe fogsága fölött, hanem inkább követet szerezvén, Rákocynál óvást tétetett, s egész Hiedelemmel megkéreté, miszerint öt ártatlant ne tartsa vissza a közönség elöl, miután neki kötelessége a katholikusoknak gondját viselni ; ö semmibensem érzi ugyan magát bűnösnek, de ha lenne valakinek vádja ellene, kész volna ügyét védeni. Ezt hallván Rákocy, akár magától akár más által azon gondolatra jött, hogy a foglyok talán megéhezének s éhségük enyhítésére akarnának szabadulni ; azért, Péntek nap lévén, az atyákat kath. vallásukban megrendítendő, szeszélyből húst külde nekik, különben István atyának a követ által visszaizentetvén, hogy várjon Pongrác uram egy kevéssé, és nemsokára megtudja, mi tevő legyen. A fogoly papok iszonyattal fordulá- nak el Rákocy husküldeményétöl, mit az egyházi parancsolatok nyilvános megsértése nélkül el sem fogadhattak, hanem egy pohárvizért esedezének : de a katonák gúnykacajjal válaszolván, pénzt kértek tölök váltságdíjn 1, mit a szegény jezsuiták nem adhatának ; Körösi is csak igérhete. A mészárlás elhatároztatott. De Rákocy, hogy az esztergomi káp-