Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
I.
29 főlsége dolga, ki bölcsesége szerint legjobban ismeri a vetés, sarjadzás, virágzás, gyiimölcsözés korát. „Mi intelmeket adhatunk, — úgymond sz. Ágoston, — de ha nincs meg belül az, mi tanítson, hasztalan a mi zörgetésünk. Égben van annak tanári széke, ki a sziveket tanítja.“ A kassaiaknál még nem hajnallék a gyümölcsözés boldog kora; mert hogy Veránc a nagy tapasztalásu s mélyen a tárgyba hatott püspök szavaival éljek: „csodálatos vala az eltévedtek megá- talkodottsága; semmiféle érvekkel, semmiféle igazsággal, melly akár kézzelfoghatólag bebizonyittatik elöttök, sem vonhatók el a tévelytöl, sőt inkább elvetemilltebbekké válnak, mennél derekasabban s nyilvánosabban gyözetnek meg.“ István tevékenységéről legszebb tanúságot tőnek ellenségei, névszerinti Alvinci kassai prédikátor, megvallván, hogy a jezsuita minden nyugalmát valamint övéi békéjét fölforgatá szünhetlen vitatkozásaival s bolygató működésével. Terhes foglalkozásiban lehetőleg gyámolítá öt a kassai német katonaság lelkésze, és szinte rendtársa. — €. Grodec Menyhért atya. „Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend ura, igy foglalatoskodni találand.“ Sz. Máté 24, 46. A kassai háromágú pálma ezen kecses lombja, Menyhért atya, idegen földről, Síéziából hajlott át a magyar egyház kertjébe, de az ellenséges szekercétöl levágatván, ennek terére hullott alá; született Teschenben 1584-ben; már gyermek korában kitűnt ártatlansága által ; a tudományok forrását megizlelendö s abból szomj át enyhítendő Becsbe ment a jézustársasági atyák gondos őrszeme alá, kik által az ifjúság Máriatársalatába fölvétetvén, tanítói figyelmét különösen magára vonta példás jámborsága s erényessége által; mely- lyel egybehangzólag haladott a tudományokban is. A jézustársaság szépnek találá tisztalelkünek, jámbornak, szerénynek , vallásosnak neveztetni : de ezzel tanítványai érdekében nem elégedék meg : oda működött, hogy övéi ne csak viseljék e ragyogó nevet, hanem valóban ollyanok legyenek is ; sőt inkább ne is neveztessenek, semmint ne legyenek: jám
