Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
277 ha parancsolod, felolvasok.“ Agrikolán mondá: „Olvasd föl.“ Mire amaz ezeket olvasd az említett levélből : „Neked, Fortunát ur, s at .........Ezen katona elvetvén katonai övét, kereszténynek vallá magát az egész nép előtt ; káromlá az isteneket s a császárokat ; azért öt tehozzád utasítottuk, hogy belátásod szerint parancsolj vele.“ IV. Fölolvastatván a levél, Agrikolán kérdezd : „Mondottad ezeket az elnök előtt ?“ Marcell feleié : „Mondottam.“ Agrikolán : „Mint rendes százados katonáskodtál?“ Marcell : „Igen.“ Agrikolán : „Mi gyulasztott olly dühre, hogy illyeket mondj ?“ Marcell : „Nincs semmi düh azokban , kik az Urat félik.“ Agrikolán : „Mindent mondottál,mi az elnöki okiratban foglaltatik ?“ Marcell : „Mondottam.“ Agrikolán : „Elvetetted a fegyvereket?“ Marcell : „Elvetettem, mert nem illik kereszténynek, ki Krisztus katonája, világi ügyek mellett harcolni.“ V. Agrikolán erre igy szóla : „Marcell bűn- Ku'Ä! merényeért szigorúan megfenyítendő,“ és ekkép mondá ki az Ítéletet: „Marcellt, ki mint rendes százados katonáskodék, s ki nyilván megszegd az esküt, azt mondván, hogy azzal beszennyeztetett, s ezenfólül az elnöki itélöszéknél más dühhel teljes szavakat is ejtett ki, kard általi halálra Ítéljük.“ Midőn a vesztőhelyre voncoltaték, mondá Agriko- lánnak: „Az Isten áldjon meg.“— így illett ugyanis egy vértanúnak a világból kiköltözni. — Ezeket mondván, feje vétetett, s elvérzett a mi Urunk Jézus Krisztusnak neveért, ki dicsőséges mindörökön örökké. Amen. Előjegyzetek Szent Kasszián vértana szenvedéséhez. Kassziánnak 1. Tangeri szent Kasszián szenvedését boldog kéziratokból Marcell százados emlékirataival egybekötjük, nem- iratai.
