Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
278 Emléke. csak az idő közelsége miatt; hanem, mivel ugyanazon szerzőtől szedetvén össze, olly összefüggésben állnak, hogy mi Kasszián vértanúról mondatik, boldog Marcell emlékiratai nélkül alig érthető. Az olvasónak mindjárt szemébe tűnik, hogy ezen elbeszélés régi. Mi azt a kolberti könyvtár kéziratából a hibákkal együtt irtuk le. Mert miután még nem volt kiadva ezen szenvedés története, más részről pedig kéziratokat sem lehetett találni, mellyekben az meglett volna, jobbnak véltük azt úgy, a mint e kéziratokban találtuk , fölmutatni ; mintsem fejünkből valamit koholva, bizonytalant bizonyos helyett adni elő. 2. Kassziánt Adó dicsőséges vértanúnak nevezi a vértanukönyvben karácsonhava 3-ik napján, mellyen más régi s újabb vértanukönyvekben is ünnepeltetik e vértanú emléke. De hogy szenvedésének emlékiratai Uzuard előtt ismeretesek voltak, azokból lehet következtetni, miket Kassziánunkról az előbb említett napon ezen szavakkal megjegyez: „Tanger fővárosban sz. Kasszián szenvedése, ki sokáig viselvén a hadi törvényszéki figyelői hivatalt, végre istenileg ihletve, gyalázatnak tartá a keresztények kivégezésében kegyetlenül segédkezet nyújtani ; miért is lemondván e tisztségről, a keresztény hitben vértanúi győzelemre érdemesittetett.“ Ezen szavakat Barónius bibornok beleszötte a római vértanukönyvbe, mellyek — noha kissé máskép — olvashatók Galezin vértanuköny vében is. Hogy ezen vértanú már a 4-ik században ismeretes volt, kitűnik Prudencius „jregt çe(pavuvu cimü költeményének 4-ik dicsénekéből, hol különbféle egyházak je- lesb pártfogóit elöszámlálván, ekkép szól Kasszi- ánról a 45-ik versben: „Kassziánt Tanger befogadja híven.“ 3. Továbbá, minthogy Kasszián sz. Marcell kivégzése után nemsokára szenvedett, nem nehéz kimúlásának évét meghatározni, melly 298-ik évre
