Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
255 Elöjegyzetek Szent ftyôz» vértan« és társainak szén* védéséhez. 1. Nevezetes város volt ugyan Marseille, azon polgári megtiszteltetések és előnyök miatt, mely- vérével meg- lyekkel hajdan Frankhon többi városai fölött ki- tűnt; de a keresztények előtt sokkal nevezetesebbnek kell lenni, mivel boldog Győző vértanuságá- val diszittetett föl, ki — úgy látszik— azért hurcoltatok nyakába vetett kötéllel az egész városon keresztül, hogy azt vérével megszentelje. Ezen vértanú emlékiratait különböző kéziratokban találhatjuk föl, de némellyekben meghamisítva, másokban hívekben; mellyeket már Bosquet Ferenc mint nar- bonnei bíró, a francia-egyház történelmének negyedik könyvéhez tett jegyzeteiben bocsáta közre, s innét, a kéziratok segélyével nehány hibát kijavítván, írjuk le s teszszük közzé azokat. Ezen emlékiratok továbbá habár nem látszanak is olly régieknek ,• hogy egykorú, vagy legalább csaknem egykorú Írótól eredetieknek mondhassuk, tudós férfiak előtt mégis mindig mint ollyanok tűntek föl, és vagy Kasszián Jánosnak, vagy egyikének azon jeles férfiak közöl tulajdoníthatók, kik az ötödik század kezdetén ezen tájakon éltek. 2. Boldog Győző- s társainak emlékét a kö- Szent Gyöaö zönséges vértanukonyvek szent Jakab hava 21-ére sége. teszik, hol szenvedésök rövid történetét is közlik. De a marseilleieknél különösen Győző tiszteltetik, kit ők, mint városuk fővédnökét és őrzőjét ünnepelnek, s kinek sirja, miként toursi sz. Gergel mondja, (libr. l-o „de gloria Martyrum Cap. 77.) az ö korában sok csodával diszeskedett. Sőt Fortunát Venánc is, ki Gergellel egykorban virágzott Franciaországban, marseillei szent Győzőt a kitü- nöbb vértanuk közé sorolja, (libr. 8. carm. 4.) midőn öt Albán Britthon hires vértanújával hasonlítja össze e párversben :
