Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
emlékezzél meg gonoszságunkról, mellyet irányodba elkövettünk.“ Ezután a tisztviselőtől hült maradványait, kérték, minthogy csakugyan ő az, kit kérésének. Mire a tisztviselő : „Ingyen a testet meg nem kaphatjátok.“ Ok pedig ötven darab aranyat átnyújtván neki, fölvevék a sz. vértanú testét, bebalzsamozták , s finom lepedőkkel betarkarva targoncába tevék. Örvendve kezdék meg ezek után utjokat, magasztalván az Urat a szent vértanúhalála miatt. XVI. Asszonyának pedig megjelent az Isten angyala, és mondá: „Egykori szolgádat, most pedig társunkat úgy fogadd, mint urat; és temettesd el illendően, mert közbenjárása által minden bűneid megbocsáttatnak.“ Legott fölkelt Aglae, és papok s egyéb jámbor férfink kíséretében vallásos énekeket zengedezve egész tisztelettel a testnek elébe indult, s Rómától öt mérföldnyi távolságban a „Latin“ nevű utón eltakarítá, mig később vértanu- ságához illő sírboltot nem épített. E helyen asz. vértanú imái által mainapig számtalan kegyelmet eszközöl ki olly annyira, hogy ott ördögök űzetnek ki, és az emberek mindenféle betegségei elhárit- tatnak. — Vértanuságot szenvedett sz. Bonifác Tar- zusban Cilicia fővárosában Máriahó 14-én. Eltemet- tetett pedig Rómában sz. Iván hava 5-én. XVII. Aglae ezek után lemondott a világ minden gyönyöréről, s vagyonát a szegények közt ki- osztá. Egész cselédségét minden kor- és nemkülönbség nélkül a szolgaság járma alól fölszabadí- tá ; maga pedig nehány szolgálóval, kik vele egy véleményben voltak, ezután Krisztusnak szolgált; s annyira megnyeré Isten kegyelmét, hogy az ördögöket is kiiizé, s különbféle kártól szabaddá meg az embereket. E szent magányban Aglae még 13 évet élt; mellyek lefolyta után az Urban elhunyt; testét az említett sz. vértanú mellé temették. — Illy dicső volt Bonifác vértanusága, szenvedésének méltó babérát nyervén el, hogy dicsöittessék az Atya Fiú és Szentlélek most és mindörökön. Amen.
